Mitől függ, hogy valakit hipochondernek tartanak-e? Hogy nem hiszik el a tüneteit, akár a pozitív leleteit sem?

Testi betegségek, csak a jelenség miatt ez a kategória.

Apum előtt nem lehet mesélni kb a leleteimről sem, de arról se például a párjának, akit amúgy érdekelne, ha rutin vérvételen voltam, mert apum elkezdhet őrjöngeni.

Ha pozitív valamilyen leletem, szerinte az orvos spilázza túl.

Ha tünetem van, szerinte bebeszélem magamnak. Pedig van totál kézzel fogható tünetem is... Szinte folyamatosan.

Sőt, volt, hogy náthára is mondta, hogy bebeszélem magamnak (gyakran vagyok náthás és szerinte bebeszélem magamnak).

Amúgy engem mások is neveznek hipochondernek és arra hicatkoznak, hogy nem látszik rajtam. Persze, amíg nem végstádiumú rák, amit éppen kemóval kezelnek, addig a legtöbb betegség nem látszik az emberen.

Azért csak fontos, mit gondolnak erről...

Ráadásul nehezen dolgozom fel a krónikus betegségeimet, félek az állandó gyógyszerszedéstől, félek a szteroidtól, pedig kellene az is...