Holnap kezdem meg egyetemen a második évem, de most mégsem érzem magam teljesen késznek rá mentálisan. Tudnátok segíteni?

Az egyetlen, ami segít, ha odamégy és nem kerülöd el a helyzetet.

Mintha én írtam volna ki ezt a kérdést... Én még 2018-ban kezdtem az egyetemet és idén tavasszal diplomáztam is volna, ha minden rendben megy, de nem ment. Az online oktatás előtt imádtam egyetemre járni, az összes órámon részt vettem, tanultam, jegyzeteltem, tök jó jegyeim voltak stb., nagyon szerettem az egyetemet és minden velejáróját, a szaktársaimat, a kollégiumot stb. Úgyhogy egyáltalán nem örültem annak, hogy átálltunk online oktatásra, de az első online félévet még nem vettem annyira rosszul. Az elején még nem tudtuk meddig fog fennállni ez a helyzet és maga az online oktatás is teljesen új volt, inkább egyfajta kísérleti időszak volt és még én is élveztem, kíváncsi voltam, érdekes volt és azért valóban voltak előnyei is. Viszont a második online félév alatt már teljesen kikészültem tőle, szinte 0-24 otthon ücsörögtem egyedül a szobában a laptop előtt, irreálisan sok feladatot kaptunk, a végzős évemről volt szó mikor eleve több volt a feladat (szakdoga ugye), a szüleim dolgoztak, a barátaim távol voltak, vidéken laktunk a semmi közepén és egyébként is jöttek a lezárások, a kijárási korlátozás... Borzalmas volt és egy idő után már nemcsak azt éreztem, hogy fáradt vagyok, kimerült és hasonlók, hanem konkrétan semmi motivációm nem maradt, nem tudtam tanulni, nem tudtam koncentrálni az órákon és nem is érdekelt, nagyon sok órán nem is tudtam már részt venni, szorongtam, sokat sírtam, féltem mi lesz így stb. Végül nem fejeztem be azt a félévet, a következőt pedig passziváltam. Most ismét elkezdtem az egyetemet és már nagyon vártam, hogy újra egyetemre járhassak, pláne jelenléti oktatásban... de ugyanúgy vagyok vele mint te. Azt érzem annyiban jót tett az az időszak, hogy kipihenhettem magam, átgondolhattam a dolgaimat, jobban tudtam magamra koncentrálni stb., de nagyon félek és szorongok amiatt, hogy mi van ha megint online oktatás lesz, megint haza kell költözni, megint nem fog menni, nem fog sikerülni valami, megbukok, csúszok, rosszul leszek stb. Az elmúlt időszakban még emberekkel sem igazán találkoztam és ez is nagyon furcsa, hogy most mindenhol emberek vesznek körül, tömeg van a buszokon, az egyetemen stb. és ehhez is nehéz hozzászokni nemhogy ahhoz, hogy ismét tanuljak, bejárjak az órákra, szakdogát írjak, minden elkészüljön határidőre és így tovább. Ráadásul a barátaim és a szaktársaim nagy része már lediplomáztak, nem ismerek senkit és így is nehezebb, mert nem nagyon van kivel találkoznom, megbeszélnem ezt-azt.