Más is borderline-os is tapasztalja a “mirroring” jelenséget?

Egy bizonyos fokig ez minden normális embernél jelen van. A borderline-oknak nincs igazán identitásuk, legalábbis rendkívül töredezett, ezért ők fel sem tudják venni a másik személyiségét, inkább megfelelési kényszerük van, igyekeznek mindenkit utánozni, nehezen döntik el, mi tetszik nekik és mi nem. Ezért van az, hogy egyik héten még punkernek öltöznek, a következő hónapban pedig valamilyen pop vagy hiphop stílust vesznek fel, és viszonylag gyakran festik a hajukat is.

Ellenben az egészséges személyiség az alapból is szimpatikus emberek tulajdonságait építi magába (mivel integrált a személyisége, tudja, mi tetszik neki) ami egy természetes, a tükörneuronok által létező folyamat. A borderline nem tud szelektálni.

A hármas kommentelő szavait tudom osztani. Én is inkább a másik ember bioritmusát, napi rutinját, étkezési szokásait, illetve külső jegyeit szoktam mirroringolni. Emellett nagyon durván az érzelmeiket, főleg, ha krízishelyzetet élnek meg. Hiába stabilak az életkörülményeim és hasítok a munkában, illetve az egyetemen is, úgy elfog a pánik olyankor, mintha nem is tudom, kvázi az lenne a kérdés, hogy holnaptól hajléktalan leszek-e, vagy sem.

A személyiségemmel és az ízlésemmel kapcsolatban mást gondolok. Azt magamtól raktam össze teljesen, nem kellettek más mintái hozzá. Pusztán az összképet nem látom soha tisztán, illetve másokhoz képest nem tudom elhelyezni magam egy képzeletbeli koordináta rendszerben. Viszont azt tudom, hogy másokat inspirál a sokoldalúságom. Illetve hogy könnyen ébresztek magam felé szimpátiát és érzelmeket, jó első benyomást, mert rájöttem, hogyan kell csinálni. Szeretem függésben tartani az embereket érzelmileg magamtól, mivel és is nagyon könnyen függő leszek tőlük.