Honnan tudhatom, hogy normális vagyok-e?

A sajátos logikai megközelítéseid a matematikában --- ezek a programozási stílusodban is megnyivánulnak?

Milyen a programozási stílusod? Vonzódsz ritka, furcsa vagy elavult programnyelvek iránt, vagy tiszta algebrai formalizmusok iránt a programozásban?

Szerintem nem kell egy az egyben őrültnek lenni ezekhez, viszont saját esetemből kiindulva néha egy szorongás vagy a rend fenntartása iránti igény is állhat ezek alapjául, amit okozhat egy-egy családásokkal vagy bántalmazások átélásvel kapcsolatos életút vagy gyerekkor.

De ez persze az én esetem.

A programozásban és a matemtikában én is biztosabb talpon érzem magam. A szociális életben kevésbé: általában két-három perc alatt a Normálisok észreveszik, hogy valami van velem, még akkor is, ha ismeretlenekről van szó.

A programzozásban ez kevésbé derül ki, sőt általában szépnek mondják a kódjaimat, de a sebesség (lassőság) miatt általában ott is vannak gondok.

A múltkori programzói munkát a PHP-s Symfony-s projektben eléggé Haskell-stílusban írtam (létezik formalizmus arra, hogy az ember PHP-ban is kiaknázza a szematikai átláthatóság és az algebrai aldatszerkezetek előnyeit, sőt akár komolyabb algebrai feladatköröket egységesítő típusosztályok, akár monászok is írhatóak).

De nem (vagy nem elsősorban ezért) lettem kirúgva, hanem azért, mert az általam megörökölt projektet csak úgy tudtam karban tartani, ha minden egyes lépésemet automata tesztekkel biztosítottam be. Mivel erre külön örökül kapott környezet nem volt, ezért többnyre saját, ad hoc módon megírt, többnyire sima bash-ban összeütött, eseti tesztekkel oldottam meg a munkám kísérését.

Egészében véve jól működtek: a kód elkezdett robosztussá és átláthatóvá válni, és ez szépen kezdze egyre inkább magával vonni a projekt egészét is.

Talán kb. másfélszer-kétszer haladtam lassabban, mint az elvárt sebesség.

A legacy kód nagyon csúnya volt (szerintem), sokat kellett nyomozni benne.

Azt tudom, hogy ezt ,,körülbástyázós'', körülményesnek tűnő stílust nem tudtam abbahagyni, valahogy pszichikailag is képtelenségnek tűnt számomra, hogy beengedjek olyan változtatást, amit nem véd be legalább alapesetekre egy bash ,,felügyelő''.

Az állandó lemaradás miatt viszont már nem folytathattam a projektet.

A többiek, a kollégák sokkal gyorsabbban kódolnak nálam, még gyors vagy váratlan helyzetekben is, és jobban készek a mindennapi élet problémáira.

Vannak persze szorongások, depresziók, amikkel nem tudok megbírkózni.

Inkább személyiségzavart sejtek a saját hátteremben, mint elmebetegséget.

Egészében véve viszont a jövőben, ha sikerül feltárnom ezeknek a dolgoknak a hátterét (remélem pszichológussal tényleg utána tudok járni), akkor is a programozási stílusom valószinűleg akkor is megmarad, legfeljebb akkor jobban testre fogom tudni szabni őket.