Mast is bantottak, kikozositettek, piszkaltak gimis koraban?

Nem, volt cigim tehát velem jóba kellett lenni, "mindenki a r*bancom volt"

Általánosba félig meddig, de egyáltalán nem érint, sőt valamelyikkel jóba vagyok mert normális felnőtt lett, nem egy bunkó paraszt aki vissza se köszön, mikor elvileg a legjobb haverom volt vagy 5 évig.

Gimiben igen. Szerintem sokat rontott a személyiségemen, meg közben a szüleimmel is voltak gondjaim, úgyhogy nehéz megmondani, hogy mi jött a piszkálásból, mindkettőnek az együttes hatása érvényesül szerintem.

Bizalmi problémáim vannak, romlott a memóriám, a koncentráló képességem, hamar felkapom a vizet, relatíve sokat sírok, szorongok állandóan, stresszelek, tartok mások véleményétől és emiatt nem csinálok dolgokat, valahogy kerülöm az embereket és "eltüntetem" magam mellől pedig ezt nem mindig akarom stb.

Annyira szeretethiányos vagyok, hogy ez számomra méltatlan "kapcsolatokhoz" vezetett.

Próbálkoztam egyetemi pszichológussal, nem sok haszna volt, meg egy idős nénivel, aki inkább ilyen spirituálisabb, nem pszichológus, de ő mondott nekem jókat, sokat lelkizett velem. Konkrét pszichológusnál pár alkalommal voltam, de aszondta, hogy nincs bajom, mert végig kamuztam kb, most nem térek ki miért, de részben féltem a véleményétől.

Biztos vagyok benne, hogy szükségem van szakemberre és már jobban át is látom, hogy pontosabban milyen területen képzettre, de szorongok és tartok tőle, úgyhogy momentán nekem még nem megy.

Az biztos, hogy az iskolai piszkálódás hatott rám és még mindig tartok valamiért a volt osztálytársaimtól, nem akarom, hogy halljanak rólam valahonnét bármit is és rosszindulatúan fröcsögjenek úgy, hogy ott se vagyok, ez borzasztóan idegesítő érzés.

Egyébként amíg tartasz tőle, hogy pszichológushoz járj, ajánlom, hogy youtubeon keress a témába illő oktató jellegű videókat. Nekem ezek segítettek rávilágítani dolgokra.