Apám lelkileg "nem engedi", hogy leváljak. Mit tegyek?

26/N vagyok.

A gyerekkorom nagyon brutál volt, aminek köszönhetően több, mint 10 éve szorongásos betegségem van. Olyannyira, hogy gyógyszereket szedek, és azt mondta az egyik doki, hogy be kellene feküdni valahova, mert az én szorongásom annyira durva. Nem reszletezem, mert most nem ez a lényeg, viszont a sztori szempontjából fontos, illetve az is, hogy apám tart el mert nem merek dolgozni, és kollégista+ egyetemista vagyok.

A sztori lényege:

Apám úgy nőtt fel, hogy az anyukájával (nagymamámmal) élt egész életében. Velem együtt négy gyereke van, és ezt is úgy tervezte, hogy a négy gyerekből valamennyi majd vele él. Azonban a négy gyerekből csak én vigyázok apámra, én erdeklodom felőle, a többi kiröppent.

Nos, én és a doki arra jutottunk, hogy csak úgy tudok elkezdeni dolgozni és lelkileg rendbe jönni, ha a koliba költözöm teljesen, és nem látogatok haza.

Apam amikor megtudta, hogy megyek a koliba, kozolte, hogy ő tok egyedül lesz itthon, meg tiszta maga alatt van.

Sokszor nekem "kell" gondoskodnom róla, pedig semmi baja. Értsd ezalatt, hogy én csinalok vacsorát, én főzök teát, én teszem elé a vitaminokat. Ha nem csinálom, magától nem csinalja meg.

Múltkor mondta, hogy ő biztos nem fog tojást főzni magának estére, ha egyedül lesz. 69 éves, és egyre kevesebbet eszik, oregszik.

Lelkileg annyira rosszul vagyok, mert 26 évesen ideje felnőni, meggyógyulni, viszont úgy érzem apa nem enged. Voltam koliban szeptember-oktoberben a Covid idején, és akkor is engem hívogatott, mikor baj volt.

Hálás vagyok neki, amiért eltart még most is, de így nem tudok meggyógyulni. A doki is azt mondta, hogy legyek onzo Es magamat helyezzem előre, de Apam lelkileg nagyon megviselt.

Igen, sajnos ennyire gyenge vagyok lelkileg jelen állapotomban.

Mit tehetnék, hogy ne viseljen meg ennyire, amit csinál?