Apám lelkileg "nem engedi", hogy leváljak. Mit tegyek?

Elmégy koliba, apád meg végre felnö és ellátja saját magát!

NEKED nem feladatod vele maradni, éppen ellenkezöleg, ahogy a doki monta, legyél önzö!

Hahóóó, nem felelsz apád életéért, sorsáért, tedd már le ezt a keresztet.

És hidd el, hogy apád is képes teát és tojást főzni, ha eddig nem csinálta, majd most megtanulja. Ha pedig nem főz magának, akkor úgy járt. Felnőtt ember, te pedig a gyereke vagy, nem az anyukája. Ne engedd, hogy érzelmileg zsaroljon.

Imádon ezt az "önző" szót..

Nem leszel önző attól, hogy a saját életedet éled. Ő önző, hogy nem hagyja, mégis neked van bűntudatod.

Ezzel senkinek sem teszel jót. Apukád akkor is rosszul van, ha őt pátyolgatod, meg te is. Akkor legalább az egyikőtök legyen már jól.

Te már ennek a kérdésnek a testvérét feltetted. Úgy látom, nem használt. Akkor is megmondtuk, hogy nem kell apád feneke alá készíteni mindent, mert meg tudja csinálni. Már a kérdésfeltevésed is rossz. "Mit tehetnék, hogy ne viseljen meg ennyire, amit csinál?" Nem az a megoldás, hogy kitaláld, hogy hogy ne viseljen meg ez az elviselhetetlen állapot, hanem hogy elkezdd élni a saját életedet. Úgy nem élhetsz, hogy anyagilag össze vagy nőve egy másik emberrel. A kórházba szépen befekszel, és hagyod (pontosabban részt veszel benne), hogy kikezeljenek. Ezt követően elkezdesz dolgozni és kollégiumba költözöl. Nem megoldhatatlan. És apukádnak is javasold a pszichológusi kezelést az önbizalomhiányára és depressziójára.

Amúgy mi volt ez a szörnyű gyerekkor, és hol van a képben anyukád? 4 gyereke van apádnak úgy, hogy végig az anyja szoknyája alatt élt?

Én is emlékszem a másik kérdésre. Anyád hol van? És apád anyja él még? Miért voltak ők ketten ennyire szimbiotikusan összenőve?

Nem látod, hogy ugyanúgy rajtad is lóg, mint ahogyan az anyján lógott? 4 gyereke van - vajon hány anyától? -, és egy párkapcsolatot se tudott tartósan összehozni..?

Továbbá: nem látod, hogy apád attól IS ilyen életképtelen, hogy mindent a feneke alá tolsz és a szájába teszel? Mi baja lenne, ha tea helyett vizet kéne innia, vagy nem enné meg a vitamint, és ehetne főtt tojást?

Kérdező, mitől félsz? Hogy apád nélküled éhen hal? Nem, nem fog, majd megoldja a kajálást, ha éhes.

Tudom le leszek pontozva, de ha már eltart az apád 26 évesen (úgy, hogy még mindig suliba jársz és életedben nem dolgoztál ill. ezek szerint még évekig nem is fogsz), akkor miért akkora gond, ha neked kell teát meg vacsorát főzni? Vagy te munkanélküli, eltartott felnőttként pontosan mivel járulsz hozzá a háztartáshoz?

Mire fel várod el, hogy a tanulmányaid, gyógyszereid, megélhetésed mellett most még a kollégiumot is fizesse, ha te hazamenni nem vagy hajlandó?

A doki azt mondta, hogy tartasd el magad továbbra is a nyugdíjas, beteg apáddal, de felé se nézz? Kétlem…

#7, a kérdező valószínűleg pszichiáterhez jár, aki kellően ismeri az emberi játszmákat, és tudja, miként lehet már születésétől kezdve úgy manipulálni egy gyereket, hogy 26 évesen egy szorongó, gyógyszerfüggő, munkaképtelen lény legyen belőle; így kötve-láncolva saját maga mellé. Éppen ezt az ördögi kört szeretné megszakíttatni az orvos a kérdezővel.

Hogy mi lesz apukával? Akit az anyja - nagy valószínűséggel - szintén ugyanígy manipulált?

Nos, ő is elmehet terápiára. Az sosem késő.

8, ne haragudj, de nem értek veled egyet.

A kérdező 10 éve jár terápiára és gyógyszert szed, de annyira szorong, hogy dolgozni nem mer elmenni, DE KOLLÉGIUMHOZ ÉS EGYETEMHEZ nem szorong? Oda el mer menni?

Azt írja, hogy az apja nem engedi felnőni, majd a másik mondatban, hogy ő látja el az apját? Ráadásul vacsorafőzés a legnagyobb gondja???Nem mer elmenni dolgozni, de ahhoz elég felnőtt, hogy az apja pénzén különköltözzön? Döntsük már el!!

Semmi olyat nem írt, ami arra utalna, hogy az apja lelkileg bántalmazza, sőt, amit írt az pont arról szól, hogy a papa fizet mindent, de a kérdező le se szarja (az öreg valószínűleg teljesen egyedül van).

A kérdező egyszerűen a mentális betegség mögé bújik, hogy ne kelljen felemelnie a seggét és dolgozni menni.

Az ilyenek miatt nem veszik komolyan a valós, tényleg mentális betegséggel küzdőket.

És nem, nem vagyok orvos, de 3,5 évig hallgattam pszichológiát a főiskolán és beszéltem nem egyszer mentális betegekkel. A kérdező vagy kihagyta a sztori 98%-t vagy egy saját betegségét irreálisan eltúlzó személy.