Az érzelmek mennyiben társadalmi konstrukciók és melyek lehetnek a természetes érzelmeink?

A természetes érzelmek a szomorúság, düh, félelem, és öröm.

Szerintem ha van min hergelni magad, akkor igazi lehet a düh, noha felesleges ezt csinálnod.

A társadalmi érzelmi megjátszást pedig ahhoz hasonlítanám,mikor alkalomra kapott ajándéknak örülsz,de valójában nem.

Ilyeneknél meg kell magad erőltetni úgymond,hogy történjen az arcoddal valami,de belül úgy semmi.

Valós érzelmek esetén pedig ,mivel azok intenzívek tudnak lenni olykor, éppen csak úgy érzed,visszább kell magad fogni, kontrollálnod kell.

Példa ide is amikor önfeledten nevetsz valamin,vagy úgy megbántanak hogy ráborítod az asztalt az illetőre, vagy pedig elsírod magad.

Az arc takarása is egy visszafogás szerű cselekvés, szintén nevetéskor(szájtakarás), szomorúságnál(arctakarás), félelemnél( leginkább védelmi funkció, így a testet takarnánk/ védenénk) ,mindig máshogy. A düh itt kivétel lehet, ott akkor nem gondolsz a visszaszorításra az adrenalin végett, csak miután megtörtént, kapkatsz /esetleg/ a szádhoz,hogy "jaj,mit mondtam.."

Ezekről általánosságban beszélek, persze mindenki máshogy éli meg.

Igen érdekes kérdés különben, bocsánat a kusza válaszért, ez az én nézőpontom erről.

Hát tisztázd magadban, van e olyan dolog amiért érdemes dühösek lenni.

Pl. Megkarcolod az autód, érdemes rajta idegeskedni?

Még ha valaki elveszti az állását, valahol érthető a stressz, de még akkor se volt olyan ,hogy nem volt sehogy.

Bár alapvetően az ember már elvesztette a természetes viselkedését, de érdemes csiszolni a szellemi részét az életének.

Fontos dolgok...

Több emberrel össze hozott már a sors ,hogy azt mondja ,neki kell tetoválás, meg piercing, mert jól áll.

Ezen is el kell gondolkozni, tényleg kellenek e az ilyen dolgok.Én azt szoktam mondani, mikor már valaki divatos gondolkozik, ám már nem tud mit kezdeni magával.Én személy szerint azt ajánlom, hogy az helyett ,hogy arra törekedjen egy ember ,hogy minél jobban megszabadul attól ,hogy csináljon valamit és tengjen lengjen, inkább az ellenkezőjét tegye.Annak nincs értelme ,ha nem akarsz semmit csinálni.Attól sose várhatsz örömet.Az öröm a történésből és a cselekvés ből fákat ,nem a befordulásból.