Tényleg én képzelek bele mindenbe mindent?

Vegyük például a mai napot, volt egy elég heves mental breakdownom ez alatt igazából azt értem, hogy otthon voltam és néha a családtagjaim nem fogják fel hogyha azt kérem hagyjanak békén annak oka van aztán azon kaptam magam, hogy ordibáltam, hogy hagyjanak béken, közben volt egy enyhe pánikrohamom, erősebb/közepes disszociációm, és az a harag ami ilyenkor bennem van na az nem semmi és a legrosszabb hogy kezelhetetlenxdd Egyszerűen olyan mintha azt akarnám hogy mindenki tűnjön el körülöttem, mert bármelyik pillanatban felrobbanok és akkor itt jön képbe a self harm hogy "lenyugtassam magam" a másik opció pedig az, hogy azért érzek késztetést rá mert miután ez elmúlt erős bűntudatot érzek, de persze van hogy az ajtót csapom be, a falnak dobok neki valamit, a székemet felborítom stb. És a másik meg hogy ezután elég homályosan emlékszem arra hogy mi volt, plusz utána fél órával már lehet mosolygok, vagy egy mély lehangoltságban vagyok

Erre a pszichológus: tinédzserkor és indulatosabb természet

Meg a másik példa: hirtelen jövő hetekig/hónapokig tartó lehangoltság/depresszió

Pszichológus: premens tünet volt

Viszont én az a helyzet ezt egy kicsit bonyolultabbnak gondolnám ennél