Ha szorongás, depresszió, borderline miatt évek maradnak ki valaki életéből fiatal korában, akkor ez mennyire behozható felnőttként?

Kedves kérdező,

Én a tükörképed vagyok! Okt. 4-én leszek 30, és én sem tettem semmi önazonosat soha- a különbség, hogy én megélni se tudok önállóan. Pontosan ott tartok én is, ahol egy 20 éves egyetemista, akik már a küszöbén vannak az otthonról elköltözésnek stb, csak én semminek nem vagyok a küszöbén, évek óta gyök 0-n pörgök.

Barátnőm nem volt soha, ez visszavezethető az abszolút 0 önbecsülésre/önbizalomra (és én inkább úgy fogalmaznék, hogy konkrétan személyiségem sincs, de ez lehet összefügg az előzővel).

Nem tudom, ki vagyok, hol akarok élni, mit akarok csinálni, mihez értek, stb

A gondolat hogy a 20-as éveimnek 2 hónap múlva vége, természetesen összeroppant mentálisan. Elfogadtam, hogy egy senki voltam/vagyok/leszek, így nem is próbálkozom, se a nőknél, se munkaügyileg. Elfogadtam, hogy egy keserves, nem túl hosszú, rendkívül magányos életem lesz.

Szerintem lehet esélyed, de ne úgy állj hozzá, hogy "behozni a lemaradást", ez nem egy verseny, ahol elsőnek kell lenned!

Nem kell senkit utolérned, megelőznöd, stb.

Ugyanezt érzem én is 26 évesen, szerintem a dolgok karrier részét nem kell bánni, illetve könnyen behozható.

Ha jól értem neked van egyetemi végzettséged is, "Ott tartok az életemben, mint egy 20 éves egyetemista" - ebből gondolom.

Ha tévedtem akkor bocsi.

Nekem nincs ilyen jó eszem, így "csak" szakmákat tudok tanulni, az érettségi is nyögvenyelően sikerült...

De ez a része nem olyan vészes a dolgoknak, hiszen rengeteg idő van még tanulni, és dolgozni is.

Viszont a tipikus fiatalkori/társasági/szociális életet behozni, élményeket szeretni ebben a korban (főleg ha még szorongsz is mellette) nagyon nehéz.

26 évesen úgy érzem már kiöregedtem mindenből, és frusztrál-zavar ha tizenéves társaság vesz körben, tudom hogy ez nagy részben az én hüly.eségem, mert beképzelem magamnak (a szorongásom miatt) de így is problémás.

Sok helyen beszélgettem már erről, mindig a kirándulást, táncprogramokat, meg hasonló unalmas, öreges (bocsánat) dolgokat javasolnak.

Én rendesen bulizni akarok, fesziválozni, hülyülni mint ahogy anno a korombeli tizenéveseket láttam, de már ilyen korban vannak az embernek kötelezettségei, nincs olyan hogy egy nyár szabad, vagy legalább 1 hónap.

Van x nap szabadságod, amit nem vehetsz ki egyben és kész :D