Írna nekem valaki, akit felnőttként ADHD-val diagnosztizáltak és kezelés alatt van?

Tavaly diagnosztizáltak, 45 éves koromban. A Ritalin LA-val amit felírtak, gyökeresen megváltozott az életem. Szuper lett - máséhoz viszonyítva talán nem, de ahhoz képest ahogy előtte vergődtem az élettel, nem túlzás azt mondanom hogy szuper.

Felejtsük el a "betegség" és "gyógyszer" szavakat. Nem betegség, hanem zavar. És ez nem kukacoskodás a szavakkal, és nem PC-ség, hanem a leglényegesebb dolog ahhoz hogy helyesen álljunk hozzá az állapothoz. Az ADHD-t rendkívül alacsony dopamin szint jellemzi, és nincs rá gyógymód jelenleg.

Amit gyógyszer néven felírnak, nem gyógyít semmit, ahogy a cukorbetegnek sem az inzulin. Viszont egy élhető életet eredményez(het), és ugyanúgy egy egész életen át kell szedni. Nekünk persze nem muszáj szedni a "gyógy" szert, de ha valakinek bevált az amit szed rá, minek küszködne nélküle.

Beszélgetéses terápiákra nem járok, sőt semmilyen terápiára sem.

Én nem voltam hiperaktív - vagy ha az is voltam kis koromban, a sorozatos érzelmi sérülések hatására befelé fordultam, és mindig álmodoztam (google: maladaptive daydreaming).

Ja, és Asperger-szindrómás is vagyok, középsúlyos fogyatékos. Mindezt 45 éves koromra értem el, addig vergődtem az élettel.

Mindenkinek lehet időnként alacsony a dopamin szintje, de a súlyosan alacsony szint okoz depressziót és szorongást is. Ezért elég nekem önmagában a "gyógyszer".

Normális én sem leszek, és irigylésre méltók azok, akiknek ez csak egy filózgatós kérdés: Mi is a normális?! :)

De ezzel már rendben vagyok, elfogadtam.