Hogy nyíljak meg a pszichológusomnak?

Nem tudom nekem megeredt a nyelvem kérdezni se kellet.

Igaz én fel akartam dolgozni hogy kisfiúként molesztáltak.

A tb kifizeti helyetted akkor neki holt mindegy hogy nem történik semmi vagy igen.

Legalább egy-két mondatban meg tudod fogalmazni hogy mi a bajod mert ez nem derült ki.

3# Szerencséd van, akkor jó szakembert fogtál ki. A TB-s pszichológusok nagy része már elküldött volna - jogosan -, mivel nem lehet haladni és foglalod mások elől a helyet.

Az elején én ezt úgy oldottam meg, hogy leírtam a problémáimat/érzéseimet egy papírra és ő a terápia előtt elolvasta. Így minden alkalomnak ez az írás lett az alapja. Neked is ezt ajánlom, amennyiben viszont nem tudod megtenni, akkor itt bizalmi probléma van. Ez esetben érvényes az előző válaszom: válts pszichológust. (2#)

Hát, ha szimpatikus, akkor vegyél erőt magadon és lépd át azt a határt. Sokkal jobban fogod magad érezni, megkönnyebbülsz, rákapsz az ízére, rájössz, hogy ez jó, és már alig fogod várni, hogy mehess. Ő nem szégyenít meg, nála nincs rossz válasz, mindent szemrebbenés nélkül el tud fogadni, amit mondasz neki. Bármennyire idiótának is gondolod te magadat, ő nem fog, ő azon dolgozik veled együtt, hogy segíthessen.

Amúgy miről szoktatok beszélgetni megnyílás nélkül?

Voltam hasonlo szituacioban. Amikor elkezdtem a terapiat, tudtam, hogy egy dolog tabu tema, arrol nem akarok beszelni. Amikor feljott errol a szo, mondtam, hogy nem szeretnek errol beszelni. Visszagondolva, eloszor ezt annyiban hagyta, majd egyre tobbszor firtatta. Vegul nalam azzal torte at a gatat, amikor megkerdezte, hogy miert nem akarok errol beszelni. Ezzel jottem ra, hogy a sajat reakciomat szegyelltem. Amikor ezt felismertem, mar el akartam mondani neki. Akkor pont ket hetig nem talalkoztunk, es mar a falat kapartam. Vegul megmaradt az elhatarozasom, es elmondtam neki. Baromi nehez volt, de ahogy irtak tobben: szemrebbenes nelkul hallgatott, es megvarta, hogy magam haladjak elore. Kesobb mondta azt, hogy nincs miert szegyellnem magam, mert mindenkinel mashol van a hatar, amit traumakent el meg.

O volt az elso es az egyetlen, akinek elmondtam ezt.

Ebbol az esetbol tanulva sokszor azon szoktam gondolkozni, hogy miert nem tudok elmondani neki mindent nyiltan. Mar sokkal tobb minden megy, mint az elejen, es mar kevesbe ragok be nekem erzekeny temak eseten, de meg mindig vannak nehezsegek.

Es nem a bizalommal van a gond, hanem a sajat arnyekom atlepesen.