Szorongásos depressziósok, hogyan gyógyultatok ki belőle?

Tinédzser korom óta tart ez a borzalom, most, 25 évesen mentem el vele először pszichiáterhez. Kaptam sertralint és elkezdtünk egy terápiát (kognitív viselkedésterápiaszerű). A sertralintól sokkal jobb lett a lelkiállapotom, de mióta csak fél adagokat szedek, visszajöttek ugyanazok a gondolatok, mozdulatok, testtartás stb. A terápiával semmire nem mentem, sajnos jópár traumát hurcolok gyerekkoromból és nem tudok hinni abban, hogy ezekről nem kell beszélni a gyógyuláshoz, elég csak papíron rovátkázni, hogy épp milyen jellegű szorongást élek át. Olyan kilátástalannak tűnik minden, szeretnék boldog lenni, szeretném hasznosnak érezni magam, szeretni de legalabbis elfogadni az embereket, nem féltékenykedni állandóan a páromra aki most kérte meg a kezem, szeretnék összeszedett lenni, emlékezni a szuletesnapokra, a határidőkre, nem feszengni a hajdani legjobb barátnőm jelenlétében, szeretnék egyszer kipihenten és nyugodtan ébredni de nem tudom, hogy csináljam. Segítsetek :(