Kihagytam az esti Perdoxomat és sokkolva vagyok. Ilyenkor mit tegyek?

Elfogyott a perdox amit anyámtól elhoztam. Nem tudtam bevenni tegnap este sem és ma sem. De ma már felmegyek Budapestre és elviszek jó sok perdoxot.

Felriadtam pár másodperce, mert azt álmodtam hogy vettünk egy új hangrendszert mesterséges intelligencia szoftverrel. Ami wifin keresztűl működik.

Az álom arról szól, hogy ez az intelligencia egyszer meghallotta azt a szót, hogy "megölni' és megtetszett neki. Én kérdeztem meg az eszközt. Az eszköz led lámpával kommunikált. Arra utasítottam a beszélgetés elején, hogyha a válasz Igen villogjon kétszer. Ha a válasz Nem villogjon egyszer. Ha a válasz az hogy Nem Tudom akkor villogjon háromszor.

Megkérdeztem utána, hogy az egész házat vezérled mindenestül?

> Két villogás.

Te jót akarsz nekem?

> Három villogás.

Te megakarsz ölni engem?

> Két villogás (3 másodperc szünet majd egy villogás.)

Én itt megijedtem. Szóltam is a szüleimnek hogy áramtalanítani kell az eszközt. Apám az elektronika szakértő (villanyszerelő) felment a padlásra és valamit csinált. Mikor követtem láttam már nem világít pirosan semmi.

Kimentünk az udvarra. Ők már bent ültek a kocsiban. Én visszarohantam mert hiányzott a táskám, csak és kízárólag a kíváncsiság kedvéért felnéztem a padlásra. Áram alatt volt ez az akármi. Rohantam ki az udvarra. Még leértem mielőtt észlelt volna engem a mesterséges intelligencia. Mikor kiértem az udvarra annyit láttam hogy már majdnem elindultak nélkülem. Visszatolattak a telekre majd hírtelen bekapcsolt az öntöző rendszer óriási nyomással. Megsüllyedt a kocsi, az alatta lévő föld szerkezete összesűrűsödött.

Mikor már félig föld alatt volt a kocsi apám azt mondta simán kihozza csak száljak be minnél hamarabb. Anyám előrecsúszott a székkel ekkor hírtelen megindultak fűnyírók egyenest az autóhoz és nem bírtam olyan gyorsan beülni a táskával a hátamon és végig kellett néznem akkor darabokra szaggatták a fűnyíók a szüleim arcát és testét, mindenhol csak ömlött a vér és hallottam a segélykiálltádukat.

Én a táska miatt túléltem, mert megakadt benne a fűnyíró.

A keresztapám köntösben holt nyugodtan sétált. Mondtam neki hogy azonnal szálljunk be a kocsijába és örökre húzzunk el erről a telekről. A kocsikulcsa is kint volt, de ő nem akart köntösben vezetni. Megcsúszott a márvány padlón a medence előtti részen és annyira beütötte a fejét hogy szép lassab fojt a vére. Majd mikor kinyította a bejárati ajtót nem mozgott többé. A hidegtől és a hírtelen hőkülönbségtől instant belehalt és megfagyott. Láttam azt is ahogy a keresztapám karjából állnak ki a jégdarabok.

Teljesen fel vagyok zaklatva és nem bírok megnyugodni.

Mit tudnék ilyenkor lenni?

Ezt érdemes lenne megemlítenem a pszcihiáteremnél?