Ha tényleg nem találok már munkát, totál depressziós vagyok és úgyse lesz olyan munkám amit szeretnék csinálni és nem érdeklek senkit jobb ha nem is léteznék többé?

Lassan 2 éve lesz,hogy munka nélkül vagyok itthon, nehezen viselem de eddig nem adtam fel. Ez idő alatt eléggé depressziós lettem, lefogytam kicsit, legjobb barátnőm is elszeparálódott tőlem. Anyámék is sokszor mondják, "vagy megszokod vagy elmész". Ezzel azt sugallva, hogy nem is hiányoznék nekik pedig általában folyamatosan féltenek és néha úgy vannak hogy "de hát hova mennél hisz ez az otthonod?, mikor jössz haza, este nem szeretünk ha mászkálsz" stb...Önéletrajzommal nincs gond, párszor sikerült állást találnom csak egyéb kikötések miatt nem sikerült úgy mond. Nagyon nincs önbizalmam, szocálisan gyenge is vagyok, csomó mentális bajom van kisebb testi gondokkal eggyütt. Sok mindent elrontottam az életben, sokszor kiközösítettek suliban piszkáltak...de azért megálltam a helyem. Ahogy munkánál is korábban de most valamiért nagyon mélyponton vagyok és aki ismer, úgyse látja ezt az oldalamat. Néha mikor buszon megyek egyszerűen nem érzek semmit, szemem is lankadt, még gondolatok sincsenek a fejemben, teljesen legyengültem mivel ez idő aladt szinte minden napomat átalszom és már egy nehezebb szemét levitele is nehézkes. Jelenleg ugye a covid is rátett, hogy nem találok állást, főleg a hullámokban senki nem hívott mint előtte. Pszichológusnál voltam sőt gyerekkoromban is akkor is voltak bajok a sulis piszkálások miatt de ezt senki nem értette, akkor is én voltam a hibás úgy mond, ott már lógtam sajnos, öngyilkos napok is voltak néha, búcsúlevelet is írtam amit bánok, de azóta nem múlik el hogy ne akarnék meghalni csak voltak olyan időszakok azóta hogy elmúlt de rosszabb napokban előjött de fizkálisan azóta se kisérleteztem. Mivel rossz szakmám van és tanulni már nincs erőm szinte új szakmához, ezért már olyan marad amit vagy megszokok vagy utálni fogom sok évig mivel ez a munkanélküliség borzasztó lett mára, ezért ha találok is valamit több évig ott akarok maradni. Úgy érzem már csak azért élek hogy ne halljak meg mivel nincs már célom sem, csak úgy vagyok és sodródok az eseményekkel. Úgy érzem az öngyilkosság megváltás lenne de nem akarom ilyen könnyen feladni, vannak még terveim de csak olyanok mint új telefon, táska stb..kisebb célok. Mit tegyek hogy változzon az életmódom? Néhány napja azért sikerült visszaálnom és nappal tevékenykedni és este aludni de sokszor visszaállok. 25l vagyok.