Deperszonalizáció, derealizáció ellen mit lehet tenni?

Kis háttérsztori:

Már több mint egy éve tettem ki ezt a kérdést: https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__..

Röviden azt fogalmaztam meg benne, hogy már jóideje úgy érzem, hogy nem én élem az életemet, és hogy annak én csak egy külső szemlélője vagyok. Nem tudok igazán örülni boldog pillanatoknak, és nem mindig tudok felfogni dolgokat igazán.

Most a jelenbe térnék vissza:

Nem sokban javult az állapotom. Gondolkoztam azon, hogy pszichológushoz, vagy egyéb szakemberhez fordulok ezzel kapcsolatban, azonban sajnos mivel még nincs fix jövedelmem illetve jogilag kiskorúnak számítok (17 éves vagyok) ezért nagyban a szüleimre vagyok hagyatkozva ilyen téren, akik pedig leragadtak annál a mentalitásnál, hogy: "Depressziós azért lesz valaki, ha nem dolgozik eleget. Nincs mit csinálnia." (Próbáltam velük beszélni ilyesmi témákról, és erre válaszolták ezt) Így ilyen téren ők kiesnek ebből a történetből.

Sajnos pénzem nincs rá, így nem tudok sajnos mit kezdeni ilyen téren.

Eddig próbáltam figyelmen kívül hagyni ezt az érzést és úgymond az életem részébe építeni azt. Azonban megszületett a nővéremnek az első gyereke, és nem tudok egyszerűen igazán örülni mindnekivel együtt. Kívülállónak érzem magam és megelégeltem. Szeretnék visszatérni a régi életembe.

Valaki aki esetleg átesett ezen, vagy jártas a témában tudna segíteni? Hogy tudnám esetleg végleg leküzdeni ezt a rémálmot? Előre is köszönöm a válaszokat.