Milyen betegség alakult ki nálam a trauma után?

Hosszú lesz, de kérlek olvasd el.

20-on éves fiú vagyok. Mindig is nehezen illeszkedtem be és szorongósabb típus voltam. Középiskolában egy konfliktus miatt megvertek a fél iskola szeme láttára, ezután jelentkeztek az első tünetek. Hirtelen nem tudtam beszélgetni másokkal, amikor hazafele mentem valakivel nem jutott semmi téma az eszembe. A beszédem is halk lett és állandóan szorongtam, hogy nehogy újra összetalálkozzak azokkal a suli folyosón akik megvertek. Végül egyre kevesebb órára mentem be, aztán meg is buktam és iskolát váltottam.

Nagy magányomban sikerült összeismerkednem egy lánnyal aki a lelki terror fogalmát új szintre emelve kínzott egy éven keresztül. Nem engedett másokkal beszélni, folyamatosan kritizált, minden helyzetben konfliktust generált és mestere volt a manipulációnak. Konkrétan a legszörnyűbb része a manipuláció volt, mert elhitette velem, hogy az rossz, ha megvédem magam, hogy semmit se érek és ő is csak eltűr. Ha nem tettem meg mindent amit akart akkor jöttek a büntetések, hisztik, szeretetmegvonás. Az elején természetesen máshogy viselkedett velem, akkor még szinte piedesztálra voltam emelve, csak később zuhantam a mélybe.

Ami az egy év alatt a mentális egészségemmel történt közben: eleinte csak depresszióba zuhantam, majd fizikailag rosszul voltam amikor újra találkozni kellet. Szexuálisan teljesen lecsökkent a libidóm és minden hobbim abbahagytam. Valahogy a gondolataim is elkezdtek lecsökkenni/lelassulni, sokkal nehezebb lett velem a kommunikáció. Aztán ahogy haladt előre az idő előtörtek öngyilkossági gondolatok és azt éreztem, hogy senki se szeret és senkim sincs. Végül pont egy ilyen öngyilkossági kísérlet vetett véget a dolognak, mert amikor a legrosszabb helyzetbe kerültem otthagyott.

Az első hónapban nem éreztem semmit. Kicsit dühös voltam, de ennyi. Aztán a düh elkezdett növekedni bennem és eközben már fizikai tünetek is megjelentek nálam. Elképesztő módon fájt a fejem és a hasam, mintha kést szurkáltak volna belém. Egész nap csak feküdtem összegörnyedve és hallgattam a meditációkat, hátha elmúlik. Illetve még a hasizmom folyamatosan megvolt feszülve, nem tudtam ellazítani.

Aztán (és ez nagyon fontos) először csak napi 1x, utána egyre gyakrabban az agyam átváltott ilyen fura üzemmódba. Mintha beszűkültek volna a gondolataim és mindent szürkén kezdtem el látni, nem tudtam ilyenkor semmilyen érzelmet előcsikarni magamból. De a legfontosabb, hogy ugye alapból az agyad rengeteg gondolatot termel nap mint nap és mondjuk egy szexuális vágy is egy ötlettel kezdődik, de nekem ezek eltűntek. Szinte alig volt valami kreatív gondolatom. De nem ijedtem meg, mert reggelente félálomban teljesen jól üzemeltem ilyen téren, csak amikor felébredtem akkor lett rossz. Később sajnos már félálomban se voltam önmagam...

Ami még fura, hogy állandóan álmos voltam és fáradékony. Képes voltam egy nap 2x is szundítani, mert fél óra munka annyira kifárasztott.

Végül elköltöztem otthonról és akkor kezdődött a pokol. 1 éven keresztül olyan erősen szorongtam, hogy sokszor az az ágyból se bírtam felkelni és állandóan levegőért kapkodtam. Nem tudtam magam kihúzni, mintha valami összehúzott volna belül. Mondanom sem kell, hogy egy boltig tartó út olyan trauma volt, hogy utána 2 óra kellett mire a szorongásom alábbhagy annyira, hogy ne az összeesés szélén legyek. Ja és teljesen képtelen voltam az örömre másfél évig, sokszor semmilyen érzelmem nem volt. Mintha apátiába estem volna. Mára ez javult, de főleg negatív érzéseim vannak mostanában is.

Ahogy telt az idő a fej és hasfájás elmúlt, de a hasam azóta is néha meg-meg feszül és a fejem is olyan, mintha folyamatosan feszes lenne. Ingerlékeny vagyok továbbra is és továbbra sincsenek se szexuális vágyaim és a gondolkodásom is megvan lassulva ugyan úgy. Ami még érdekes, hogy sokszor 1 tevékenységet nem tudok 3 percnél tovább folytatni, mert elunom/idegesíteni kezd és muszáj váltanom. Ez amúgy gondolkodásban is megmutatkozik, sok ötletem például csak addig tűnik jónak amíg 2 perc múlva be nem ugrik egy másik és olyankor az előzőt teljesen elfelejtem.

A kognitív képességeim is leromlottak, van amikor egy mondat közben felejtem el, hogy miről is kezdtem el beszélni, van, hogy nevek nem jutnak eszembe. De gondolkodás közben is kimegy a fejemből sokszor, hogy épp mire gondoltam (most is elfelejtettem, hogy mit akartam írni...) Van, hogy a munkahelyen is kérdeznek valamit és egyáltalán nem esik le miről van szó. A feledékenységet meg nem is említem... Szétszórt vagyok. Valamiről mindig elfelejtkezek, hiába erőlködök.

További érdekes tünetek, hogy fizikai rosszullétet váltott ki sokig belőlem minden emlék a traumával kapcsolatban, akkor minden a traumára emlékeztető dolog miatt képes voltam annyira rosszul lenni, hogy volt amikor majdnem elájultam egy bolt közepén.

Az alábbi tünetek lassan 3 éve kínoznak. Azóta visszahúzódó vagyok, ingerlékeny, depressziós és sokszor nem látom értelmét semminek. A munkahelyemen is rengeteg problémám van emiatt, mert már kaptam dühkitörést amit nem igazán fognak nekem tolerálni. De amikor rosszabbul vagyok akkor meg eleve mindenféle negatív gondolat pörög a fejemben és utálok mindent. Olyankor legszívesebben felmondanék...