2020 februárja óta, azaz mióta kitört a járvány milyen mentális betegséged alakult ki vagy lett súlyosabb?

Nekem eleve kemenyen mentalis problemas az eletem gyerekkorom ota. A gyogyszerek hoztak rendbe az eletem, meg a parom. Borderline szemelyisegzavar, ami szelsoseges hangulatok, indulatok, elviselhetetlen gyotro erzesek hirtelen. Plusz szorongas, panikbetegseg. Kulfoldon elek, itt durva volt a jarvany es most enyhitenek, de mi csak napi egyszer elhagyatott tajban setalunk.

Az elso ket honapban hihetetlenul eros voltam. Mostanra nem csoda, hogy elfogyott a cerna. Nem lathatom Budapestet, vegtelen szantofoldek es szep, de unalmas taj amit latok.

Ugy dontottem, neha delben bedobok egy sort, mert tobbet hasznal, mint art. Lenyeg, hogy ne kisertsen meg a mi lenne, ha meg egyet. Sajnos kavebol is negyre szoktam ra, kulonben nem akarnek felkelni.

Ne sajnaljunk, oke. Mindent egybevetve, azt hiszem, nem hat ram olyan rosszul, mint egeszseges emberekre, mert en ismerem a hullamvolgyeket, es valahogy felkeszitettem magam arra, hogy egy evet is igy kibirjak.

Én évek óta háztartásbeli vagyok, vagy tartós munkanélküli, így az életterem eleve nagyon szűk, kb. a páromra és a szűk családomra korlátozódik, néha beszélek pár környékbelivel kutyasétáltatás közben, de nincsenek barátaink. Mondhatni nem változott az életem számottevően a vírus miatt, de amik mégis változtak, azok a következők:

Nem megyünk vásárolni, mindent házhoz rendelünk, illetve a párom itthonról dolgozik. Igazából a vírus előtt már nagyon megviselt ez az élethelyzet, céltalanság, haszontalanság, monoton hétköznapok, egyre depressziósabb lettem, már sokszor ok nélkül sírtam, de mindez megváltozott mióta a párom is itthon van, szinte kivirultam, elmúlt a depresszió, nagyon élveztük. Nem is tudom mi lenne velem nélküle.

Szociális fóbiám van, introvertált vagyok, és szuperérzékeny (HSP), ezekre a problémáimra igazából nagyon jó hatással van az, hogy itthon vagyok, de azért nem fenékig tejfel. A magányosság nagyon nagy stressz, még egy ilyen elba**ott embernek is mint én, így jó, hogy a párom velem együtt van. Amitől folyamatosan rettegek évek óta, hogy leépülök szellemileg, demens leszek fiatal létemre. Most megint úgy érzem, hogy egyre monotonabb minden, fáradt vagyok, felborult a napi ritmusom, hajanlig vagyok fent, és későn kelek, úgy érzem lelassult az idő.