Van valaki akinek ilyen speciális kényszerbetegsége van?

🙋‍♀️

Teljesen leküzdeni nem tudom és őszintén, nem is akarom. Én szeretem az enyhe OCD-met, a saját világom és identitásom szerves része. Persze néha nagyon őrjítő, de megtanultam bizonyos dolgokat elengedni, bizonyos dolgokban meg élvezet találni.

Persze néha elsírom magamat, mert hajat tépnék attól, hogy rés van a függönyön, hogy állandóan számolok és a ha valami átlépi az 5-öt vagy pontosan 4 vagy 8 lesz, hogy ha lehúzom a joghurtról a boritást, akkor ott marad még a papírból néhány kis rész... 🤷‍♀️ De többségében jól vagyok.

Nekem az sokat segített, hogy el kezdtem halogatni a dolgokat.

Nem állok fel rögtön függönyt igazítani, megvárom, míg vége lesz a sorozatomnak, majd utána.

Olvasok evés közben, így nem számolom a falatokat.

Megegyezem magammal, hogy úgy tökéletes a hang, ha 40en áll.

Gyorsabban haladok, ha nem színsorban teregetek. Igyekszem nem egy kupac ruhaként tekinteni rájuk, hanem külön-külön darabokra. Ha meg le kell szedni, akkor gyorsan bele dobálom a kosárba, úgy is rendszerezve lesz.

Ha rángatnom kell a karomat, akkor egy idő után lefogom és igyekszem megmagyarázni magamnak, hogy ezzel csak fájdalmat okozok magamnak. Az meg már ért eleget, fontos a béke. Ezt a legnehezebb megállni, mert rángatnom kell a karomat és közben számolnom...

A számos mizériával is nehéz, mert nem lehet semmi 4, 8 vagy ezeknek a szorzata. Ez azóta enyhült, illetve sikerült néhány számot elfogadnom, mióta szószerint színek társulnak hozzájuk. Minnél szebb, összeillőbb színpárok jelennek meg előttem, annál könnyebb őket tolerálnom.

Megdícsérem magamat, ha sikerül átlépnem vagy rálépnem a járda repedéseire. Könnyebb kihívásként, mint bajként tekinteni az ilyenekre. Meg elég gyereklelkű vagyok, ezt még élvezem is valahol.

Meg a közösség is sokat segít... Amúgy is kissé különcke vagyok a szótlanságom miatt, társaságban meg nagyon kényelmetlenül érzem magamat, ha előjön az OCD-m bármely része, így igyekszem visszafogni magamat. 90%-ban erősebb a szégyenérzetem, mint a kényszerességem.

Gyerekkorom óta megvan ez a szutykom, önkontrollal, tudatosan létrehozott szabályokkal, önneveléssel sokat javult a helyzet. Illetve idővel több minden kikopott.

26L