Folyton eszem magam mindenen, ez nem jó, de hogyan tovább?

Nem tudok elmenni hétvégén bulizni, mert másnap rágódok, és lelkiismeret furdalásom van, pedig nem csinálok olyasmi, hogy okom lenne rá (alig iszok alkoholt, drogot egyáltalán nem fogyasztok)

Ha itthon vagyok és egy hangosabb szót hallok, rögtön rámjön a "menekülhetnék" érzése, megnő az adrenalinom és hevesen dobog a szívem. (régebben sok veszekedés volt itthon, de mára már ez szinte teljesen lecsökkent)

Néha ez az utcán is rámjön csak úgy minden ok nélkül. Ha veszekedő embereket látok, vagy egy hangosabb szóval szólnak hozzám, ugyanez van. Mindig azt hiszem rólam beszélnek, rajtam röhögnek, ilyenkor megijedek. Azért nem barátkozom emberekkel, hogy lecsökkentsem ezek esélyét. Önbizalmam a béka segge alatt. Mindenen stresszelek, képes vagyok napokig rágódni egy dolgon, aztán keresek magamnak egy másik dolgot, amin tovább rágódhatnék. Úgy érzem soha nem fogom magam kipihenni. A hétvégéket legtöbbször itthon töltöm egyedül. Úgy érzem hogy rohan az idő, én meg csak saját magamat kergetem. Minél előbb szeretném ha vége lenne ennek, mert örökké fáradt vagyok és lehajszolt. Nem vagyok biztos abban sem, hogy jól alakítom az életemet, jó pályát választottam e, jó vagyok e vajon abban, amit csinálok. Vitamin hiányom szerintem nincs, mert rendszeresen szedem. Mit tegyek? Mi lehet az én bajom? Hogy lehet ezen segíteni? Ha lehet orvos segítsége nélkül. Nem bízom az orvosokban, magánorvosra pedig nincs pénzem, mivel diák vagyok.

Egy fiatal lány