Miért vagyok ilyen? Néha utálom magam, rámtör a sírógörcs, folyton ideges vagyok, van, hogy túlérzékeny, máskor olyan üresnek érzem magam érzelmi téren.

nem lehetek depressziós, néha tök jól vagyok... pl. ma reggel is úgy ébredtem, hogy már nem vagyok olyan szomorú meg csak egy kicsit érzem furán magam, vagyis még mindig nincs kedvem kimozdulni itthonról és találkozni sem akarok azzal a fiúval, aki amúgy tök aranyos...de nem kell sírnom sem meg semmi gond. akkor mi lehet ez?? csak heti 1-2-3 nap vagyok annyira magam alatt, de amúgy néha minden oké, tényleg.

nem értem magamat...

régen (15-17 évesen kb.) nagyon rosszul voltam, vagdostam az ereimet és volt, hogy 16 darab nyugtatót is bevettem egyszerre, folyton ütlegeltem magam és sok rosszat csináltam, pl. jogsim sem volt és ittasan vezettem, balesetet is okoztam, nagyon gyakran lerészegedtem (oké, ez most is megvan még :S), folyton öngyilkos akartam lenni és anyummal szörnyű volt a kapcsolatunk, de ez nagyjából elmúlt magától. csak gondoltam leírom, hátha emiatt is lehetek még néha rosszul.

köszönöm, hogy válaszoltatok!

most voltunk tengeren tesómmal plusz egy barátnő, egyik nap direkt szenvedtettem magam, nem volt okom megharagudni senkire de kiakadtam mégis valamin, egész nap nem ettem egy falatot sem és vizet sem ittam, kínálgattam ezzel-azzal de nemet mondtam, persze szenvedtem nagyon, sírnom kellett, ők képeket készítettek, én nem mentem csak feküdtem és sírtam, a szálláson ütlegeltem magam, nagyon rosszul voltam. ezek a dolgok miért történnek és hogyan lehet őket elmúlasztani??? :/

kedves utolsó, neked akkor még sokkal nehezebb, én legalább nem ozzadok ha utcára kell mennem. :/ sajnálom. :/

amúgy néha tök jól vagyok csak van, hogy gombóccal a gyomromban ébredek és nem akar szűnni, pedig nem olyan rossz azért az életem.

eléggé nyitott vagyok mindezek ellenére, könnyen barátkozom általában, persze mindent kiteregetek magamról és tartós baráti kapcsolatom kb. 2 ha van, az sem az igazi. egyes napokon könnyen megy pl. a beszélgetés egy idegennel, máskor meg egy ismerős jelenlétében is tökre izgulok és remeg a hangom meg nem tudok szépen fogalmazni, beszélni. néha gyűlölöm magam, de úgy igazán és csak attól jobb egy pillanatra, ha jól fejen ütöm magam vagy tépkedem a hajam vagy karmolom magam. :/