Hipochonderek mi segített?

Kamaszkoromban én is hipochonder voltam, és iszonyatosan rettegtem. Mígnem úgy döntöttem, hogy ha beledöglök egy betegségbe, akkor beledöglök. Még mindig jobb, mint ez a rettegés. Sőt. Azt hiszem, magát a halál tényét sikerült elfogadnom, és hipp-hopp, elmúlt a hipochonderségem.

Kaptam két igazi infarktust, és 4 szívműtétem volt, ebből kétszer sikerült is elhaláloznom. Rájöttem, h fölösleges időpocsékolás minden szartól rettegni, aggodalmaskodni. Az élet rövid, bármikor véget érhet, élvezni kell amíg lehet. Ha kicsit itt fáj- ott fáj,az jelzi hogy még élünk, örülni kell neki, nem pedig félni tőle.

Igen a #2 válaszoló tényeket közölt. Igaz én elég durván hipochonder vagyok nekem ez a szorongással jár, de ha belesz*rsz, és azt mondod, ha megdöglök, akkor megdöglök már úgy sem fogok róla tudni, akkor kicsit megnyugtatod a bent kalimpáló harangot a fejedben. Hisz elfogadtatod az agyaddal azt a tényt, hogy kár parázni minden sz*ron, ha meg kell halnom, akkor úgyis meg fogok nincs ami segítsen. Nekem ez segített sokat, én is mindennek utánaolvastam ezer kivizsgáláson voltam, mindent beképzeltem. Hidd el nekem, csak engedd el. K*rva nehéz, és sok idő, de sikerülni fog!