Mit csináljak ha félek a haláltól?

Igen, könnyebb lett a lelkemnek. XD Mindenki és minden szenved nem csak ő. Mégis muszáj élni. És az állatok mit mondjanak ha mi panaszkodunk? No ők az igazán magatehetetlenek, nem mi. Szó nélkül kinlódanak, szenvednek, kinozzák őket. Megeszik őket élve. Stb. Nekik miért kell szenvedniük? Nem tudnak beszélni, sem panaszkodni, sem orditani a fájdalomtól, ha azt hiszed hogy szenvedsz jussanak az állatok az eszedbe. Megérdemlik, hogy gondolj rájuk. Mennyire kiszolgáltatottak. És neked mekkora előnyöd van velük szemben. Tudsz beszélni, segiteni magadon. De ők nem tudnak tenni semmit sem.

De, van joga hozzá, csak hasznára nincsen. Akár jól is érezhetné magát nem? Én nem akarom senki szenvedését lekicsinyíteni, jogom sincs hozzá. Tulképpen csak rá akartam ébreszteni a kérdezőt, hogy nincs egyedül ezekkel a dolgokkal. És ha esetleg megbántottam, akkor sajnálom. Mondjuk igaz, nekem sem lett jobb, mikor azzal jöttek nekem, hogy bizony másoknak sokkal rosszabb. Bevallom, nekem ez kicsit sem segített.

Ja, és még valami. Az egó. Ami mindenkiben benne van, az a rohadt egó. Az egó azt sugallja, hogy én nem szenvedhetek, inkább megölöm magam. Ahhoz alázat kell, hogy az ember elfogadja a szenvedést, vagy a kellemetlenségeket. Ki vagyok én, hogy szenvedjek ebben a büdös életben, ugye ezt sugallja az egó. És megalázva érezzük magunkat, mikor rájövünk a korlátainkra. És réjövünk hogy mennyi kompromisszumot kell elfogadnunk pusztán a túlélésünkhöz. Kövezzetek meg ha nem igaz, amiket mondok. Nekem például olyanokkal kell élnem együtt, akiktől okádok, akiket megvetek, és utálok. De a túlélés miatt muszáj elfogadni. De hogy megéri-e még igy is az hogy éljek, fogalmam sincs.