Hogyan dolgoznád fel, esetleg, ha te magad is tapasztaltad, hogyan dolgoztad fel egy hozzád közel álló ember ilyesfajta halálát?

!TRIGGER WARNING - FELKAVARÓ TARTALOM!

A múlt héten veszítettem el az egyik legjobb barátnőmet. Öngyilkos lett, felakasztotta magát. Nehéz valójában ezeket a sorokat írnom, nehéz beszélni is róla. Mentálisan beteg volt, ugyanakkor egy hihetetlenül intelligens, okos és szerethető lány volt.

Én magam is mentális zavarokkal küzdöm (szorongásos zavarok és személyiségzavar), és nem igazán tudom, hogy mihez kezdjek.

Soha nem találkoztam még komolyabb gyásszal életem során, ez a legelső és nagyon ellenszenves, hogy ilyen formában kell vele találkoznom.

Támogató környezetben vagyok a halála óta, mégis, szeretném azokat az embereket megkérdezni, akik veszítettek el már családtagot, ismerőst vagy barátot öngyilkosság miatt.

Harag, üresség, kérdőjelek, önhibáztatás, visszaesés, összeomlás, szétesés - ezeket érzem leginkább. Tudom, hogy nem tehettem volna semmit, az ő döntése volt, nekem nem volt feladatom az, hogy megmentsem, de természetesen megfordul a fejemben, hogy jó barátja voltam-e egyáltalán, a párjától sok mindent megtudtam, amiről nekem egyáltalán nem beszélt, pedig régebben mindent megosztott velem. Semmilyen különösebb utalás nem is volt részéről afelé, hogy szuicid hajlama van. Említette, de mint korábban, mondta, hogy már elmúlt, jobban van. Nem igazán beszéltünk az elmúlt egy hónapban, ő is elfoglalt volt és én is, plusz az egész járványhelyzet lehetetlenné tette az egészet. De érdeklődhettem volna többet is felőle.

Egy másik barátnőmhöz kezdtem egyre közelebb kerülni és vele beszéltem inkább többet.

De kettőnk között tisztáztuk korábban, hogy attól, hogy nem beszélünk egymással huzamosabb ideig mélyebb témákról, attól semmi bajt nem szenved a kapcsolatunk.

Azon az estén, amikor meghalt, én éppen a másik barátnőmmel beszéltem telefonon és jókat nevettem. Tudom, hogy mindezért felesleges magamat emészteni, mert semmilyen sejtésem nem lehetett.

Szóval, valójában a kérdésem az, hogy hogyan lehet feldolgozni egy ilyen halált?

Nem igazán van a családomon kívül igazából senkim. Ő volt, a másik legjobb barátnőm (aki most államvizsgára készül), egy barátom van még, ezen kívül valójában nincs senki, akihez közel állnék.

Hatalmas trauma ez az életemben. Tavaly elveszítettem egy másik embert is, akit nagyon szerettem. Ő nem meghalt, neki ki kellett lépnie az életemből mindkettőnk érdekében. Most pedig elveszítettem még egyet.

Haragszok. Nagyon haragszok. Egyre jobban voltam, egyre stabilabban éreztem magam, egyre több tervem volt, nagyon féltem a nyártól, de már fel voltam készülve, hogy hogyan fogom átvészelni. Aztán ez történt. Minden stabilitásom odalett. Most próbálom lassan összeszedegetni a darabkáimat, aminek nem sok értelme, mert a nemsokára megtartandó temetése úgyis egy újabb trauma lesz. Tudom, hogy esetleg ez önzően hangozhat, de ezt érzem.

Mindig ő volt az öngyilkosság megelőzés projekt mellett, ő vallotta azt, hogy mindig van más megoldás. Nem volt ez tabutéma közöttünk, sokat beszéltünk róla. Egyszer leírta, hogy ha én ölném meg magam, én nagyon hiányoznék neki, de abba bele sem gondoltam, hogy ő lesz az, aki pontot tesz életének végére. Korábban is volt kísérlete, de azt túlélte, ezért is volt valamije a ; szimbólummal (öngyilkos akartam lenni, de túléltem). Előadást tartott, a saját példáján keresztül bemutatva, hogy mi mindent élt át és hogyan vészelte át az időszakot, amikor meg akart halni. Azt hittem, hogy ő sokkal erősebb nálam.

Amikor én tavaly darabokban voltam és ő küldte a képeket és üzeneteket, hogy ő jól van, nagyon mérges voltam rá magamban, mert én készültem pszichiátriára a túlzott szuicid szándékom miatt. Meg sem fordult volna a fejemben, hogy mégis ő lesz az, aki megteszi. Azt hittem, hogy erősebb nálam.

Eléggé szétcsúszott kérdés lett, de remélem, hogy sikerült átadnom a mondanivalómat és jól esett egy kicsit írni erről.