Hogyan nyerhetném vissza az önbizalmamat?

Apám és anyám két ellentétes pólus. Apám volt mindig is a domináns, meg néha jobban átlátta a dolgokat, de hajlamos volt mindig mindenért engem hibáztatni. Anyum törődő, csak iszonyat túlgondoló típus. A lényeg, hogy mire felnőttem, semmi önbizalmam nem lett, mert hatalmas szigorban kellett élnem. Apám egy irányításmániás kényszeres rögeszmés maximalista, minden az ő elképzelései szerint történhetett, mindig mindenbe beleszólt, még abba is, hogy mikor szerezzek pasit, meg hogy ideje lenne lefogynom, stb. A legrosszabb viszont a teljesítménykényszer volt, ha túl kedves voltam, akkor az volt a baj, ha szervezettebb, takarítottam magam után, akkor meg az volt a baj, hogy nem tudok ellazulni. Soha nem vett komolyan, majd amikor serdülőként lázadtam, akkor nagyon nehezen viselte, hogy nem tud irányítani, fenyegetett, és állandó bűntudatot keltett, hogy csak rosszat okozok magamnak. Anyum hagyta, hogy kibontakozzak, és sokszor ő ellensúlyozta ezeket a bántásokat, viszont mindig azt éreztem, hogy nincs igaza, meg apám jobban tudja. Mindenért bűntudatom volt. Amikor betartottam a szigorú elvárásait, akkor ideig óráig jó voltam a szemében, de utána megint talált valamit, vagy kiforgatta a dolgokat, megvádolt, és nem tudta elviselni a függetlenedésemet. Akkor lett igazán gonosz, amikor végre elköltöztem, és nem már nem tudott irányítani, azóta is azt várja, mikor fogok a fejemre esni.

Semmi önbizalmam nincs, talán stabil személyiségem sem, mert mindig irányítva voltam és ha valami önálló kezdeményezést indítottam, akkor az neki soha nem volt jó, plusz soha nem dicsért meg.

Akik hasonló dolgot tapasztaltak, hogyan küzdöttek meg vele? Hogyan építették újra az önbizalmukat?