Van-e értelme várni egy depressziós (klinikai értelemben véve) férfira?

Sziasztok!

Adott egy januárban kezdődött kapcsolat, amit a COVID márciusban megrengetett, ugyanis a betegséget követően az úriembernél jelentkeztek a depresszió tünetei, mint a szorongás, szívdobogásérzés, pánik, emberiszony, motiváltság hiánya, baráti kapcsolatoktól való elszakadás, a teljes magába fordulás, visszaszokott a cigire, amit évekkel ezelőtt letett, egyre több sört kezdett inni. Utóbb kiderült, hogy az édesapja is diagnosztizált depresszióban szenvedett (már nem él), így tartok tőle, hogy a hajlamot örökölhette.

Hiába próbáltam erőmön felül segíteni, a kedvében járni, a kedvenceit főzni, csak arra figyelni, ami neki jó (akár csak órákig a sötétben beszélgettünk), de semmi nem jött cserébe, soha egy mosoly, egy vidám pillanat, semmi. Úgy éreztem, már én is gyengülök, fizikai tüneteim lettek, így szakítottam.

Utána megírta, hogy szeretne jól lenni, de amíg ennyire mélyen van, képtelen adni nekem bármit is, azonban igyekszik magát összeszedni és őszintén szeretett. Erre én csak annyit reagáltam, hogy kérem szépen, saját maga miatt keressen fel egy szakembert, mindenben támogatni fogom, ha belátja, ez túlmutat rajtunk. Erre már nem jött válasz.

Tényleg egy jó érzésű, kedves ember, ezeket szerettem meg benne, de nem tudom, érdemes-e rá várni, illetve, mi lenne a jó megoldás. Cserbenhagyni nem akarom, de muszáj, hogy én is töltődjek, vidám emberekkel is legyek.

Ha valakinek van hasonló tapasztalata, kérem, írja meg!

Nagyon köszönöm!