Mi az oka annak, hogy amikor írok, önimádó, vagy gonosz főszereplőkről írok?

Simán csak beleképzeled magadat a helyükbe, de ne aggódj, semmi köze egyiknek a másikhoz. Ez olyan, mint amikor az író egy sorozatgyilkosról ír, de ő maga nem ölt még embert.

Nem kell, hogy bántani akarj valakit. Minden oké veled <3

Sehol sem vagy az én karaktereimhez képest.

A kiadatlan regényemben a legpozitívabb jellem egy pedofil festő volt, akit éppen kiengedtek a sittről. :) Ezzel a munkámmal inkább nem is házalok.

Az én főszereplőim is mindig antihősök megbocsáthatatlan tettekkel, és imádom írni őket. Közben meg én a való életben a légynek sem ártanék, mindenkiben a jót látom és ha valaki rosszindulatot keres, nem nálam találja meg. Tehát szinte poláris ellentét, pont mint nálad.

Én vagy annak tudom be ezt, hogy pont azért találjuk érdekesnek ezeknek a karaktereknek az írását, mert annyira különböznek tőlünk. Izgalmas egy teljesen másféle nézőpontból megvizsgálni a dolgokat.

A másik elméletem pedig, hogy ezeken a karaktereken keresztül vezetjük le a legmélyebb sötét gondolatainkat ahelyett, hogy ezt a való világban tennénk (mint sok másik ember).

Véleményem szerint ebben semmi rossz nincs, főleg ha az írással jobb kedve is lesz az embernek.