Kezdek megőrülni?

Szia! Ezzel szerintem nem vagy egyedül, én legalábbis osztozom veled az élményen. Én nem kaptam időben észhez, hogy ez így nincs rendben és eléggé hagytam eluralkodni a dolgot, viszont egyszer sem fordultam segítségért, mert szégyelltem, hogy ilyennel nem tudok megbirkózni (ami butaság, mert nincs ezen mit szégyellni), úgyhogy ne vedd készpénznek, amit mondok, de hátha tudok vele valamennyit segíteni. Nagyon régen, mikor pánikrohamaim voltak mindig azt mondták nekem, hogy ilyenkor a körülöttem lévő dolgokra kell koncentrálni, és az az igazság, hogy ez ilyenkor segít. Amikor elöntenek azok az irracionális gondolatok, akkor elkezdek magam körül "stabil pontokat" keresni, nem a belsőmre koncentrálni. Persze ez nem válasz, mert ha épp azt hiszed, hogy álmodsz, akkor az is csak álom, ami körülötted van. Viszont a fejedben a gondolataid nem állandóak, pörögnek, változnak, a külvilág viszont akkor éppen alig, ráadásul kézzel fogható, míg a gondolataid nem. Arra sosem fog egyikünk sem választ találni, hogy akkor most álmodunk-e vagy sem, de például ha rájönnél, hogy álmodsz akkor mit tennél? Mit tudnál tenni? Semmi többet, mint eddig. Ha te álmodsz akkor nagy eséllyel mindenki más is. Ha egy álom ennyire belátható, összetett és hosszú, mint a valóság (ezesetben a kettő ugyanaz), akkor valószínűleg mindenki élete egy álom. Nekem ez megnyugtató picit, ha már nagyon nem tudom kezelni.

Nem tudom sajnos mi lehet az oka az esetedben, talán az utóbbi időben nem érzed magad nyeregben, nyugtalan vagy, stresszes? Nekem mindig azt mondják, hogy túl sok időm van agyalni, de igazából ez nem válasz arra, hogy ez az egész honnan ered. Viszont megkattanni csak úgy nem nagyon szoktak az emberek, ez nem így megy. Ha félsz ettől, ha félsz a gondolataidtól, az nem tesz jót sem neked, sem nekik, de megkattanni nem fogsz, ne aggódj. Ne engedd át neki az irányítást akkor sem, ha nem akarod, hogy ez álom legyen, akkor sem, ha félsz tőle. Az a valóság, amiben vagy úgy tűnik elég stabil, ha félsz, ha nem, nem fogsz "kiesni" belőle, tehát fölösleges félned és ezzel rombolnod magad.

Az pedig, hogy elalszol és többé nem ébredsz fel nagyon olyan dolog, hogy azonnal bele kell kapaszkodni a racionális válaszokba majd valami másra gondolni. Ettől én is nagyon szorongok (épp ebben a pillanatban is), de azért csak így random meghalni nem olyan könnyű. Tudatosítanod kell magadban, hogy ez nem csak így csettintésre megy, rettenetesen kevés rá az esély (meg merem kockáztatni, hogy egyenesen nulla), ez már tényleg csak a szorongás vasökle, ami nem hagy nyugodni. Ne bántsd magad ilyenekkel, ami a fejedben történik, annak nem te vagy kiszolgáltatva, hanem az neked. Remélem hamar győzöl felette!

Nem feltétlenül. Iskolapszichológussal fel tudnád venni a kapcsolatot?

A pszichológuson kívül még segíthet a sport, a relaxáció, az önsegítő könyvek olvasása és az autogén tréning (szorongásnál nagyon hasznos, 15 alkalmas online csoportok is vannak, amiket pszichológus vezet.)

Hasznos lenne picit mélyebbre ásni saját magadban. Pl. Mitől alakulnak ki ezek a gondolatok? Mitől félsz?...

Nekem is voltak ilyen aggodalmaim, elso vagyok.

A pszichiaterem azt mondta, hogy aki ilyeneken agyal, ilyenektol fel, azok soha nem orulnek meg. Nagyon gyakori szorongas ez a szorongasos betegek koreben.