Nagyon úgy érzem, hogy mókuskerékben ragadtam, van kiút ezekből a szörnyű rutinszerű berögződésekből? (Bocsi, hosszú lett de kérlek olvasd el mielőtt válaszolnál!)
-Kényszergondolatok és tevékenységeket végzek napi szinten, mindennapi rituálékat csinálok amik nélkül csak szorongok és mára már rutin lett mint falak tapogatása többször, mindent két kézzel teszek mint hajigazítás, egyik karomat megvakarom másikat is hiába nem viszket, zavar ha nem passzol öltözködésben valami stb...ezek lehet hogy évek óta vannak csak sokáig nem vettem észre és évekig csinálhattam úgy hogy nem vettem észre hogy ez nem okés.
-Képzeletbeli gondolat, hang szól ilyenkor, hogy ha nem teszem akkor yx meghal, szellemeket fogok látni, valami rossz fog történni..
-Jobban tetszik a képzelt világom mint a valóság (mindig elképzelek különböző scenariókat 4-5 igaz baráttal, személyre szabott külsővel)
-Álmaim sokkal érdekesebbek mint a valóság, az érzelmek sokkal erősebbek, hiába nem lehetetlen dolgokat álmodok hanem tökre hétköznapiak de mégis sokkal energia dúsak, sokszor álmodok régi munkahelyemről is, iskolai jelenetek stb.
-Félek az emberektől, pontosabban félek, hogy megint kiközösítenek mint régen suliban, véleményeket tesznek rólam, kerülöm őket inkább, nem bírom a tömeget, ha valahol tömegben vagyok már izzadok és szédülök néha, menekülhetnékem van, kerülöm a találkozókat bárkivel, olyan állásokra pályázok ahol nem kell napi szinten közvetlen emberekkel foglalkozni mint eladó, kasszás na én nem bírnék ezekben dolgozni.
-Félek, hogy büdös vagyok (régen kiterveltek olyat, hogy tesi után rohantak előlem és direkt utána beszéltek ilyeneket, hogy ablakot kell nyitni, hogy nem érzi magán stb) de érdekes utána sosem történt hasonló eset, új suliban sem, bárkitől kérdeztem sosem menekültek előlem, mindig nemet mondtak, sőt barátokat is találtam azért meg mindig elindulok valahova tusolok előtte és dezodort is használok, bár a hüvelyi folyásom kicsit sok így emiatt is félek (gomba de orvosnál már voltam nem akar javulni!) hogy ez esetleg érződne bár kétlem mert erre eddig nem volt panasz de bárhol vagyok emberek között percenként kell ellenőriznem, hogy büdös vagyok e volt, hogy leszálltam villamosról mert pánikoltam és azt hittem azért néznek néha rám mert szagos vagyok és emiatt leszálltam előbb és átszálltam buszra így gondoltam nem "szenvednek" a szag miatt és nem terjeng sokáig..pedig semmi lehet nem is volt, meg a jobb osztályközösségben is ahol azért találtam barátokat ott is féltem ettől, hogy amikor ablakot nyitottak magamra vettem és azt hittem miattam és ekkor néha szó szerint lefagytam és mozdulni se mertem nehogy egy mozdulattól jobban lehessen érezni a szagot de valójában csak a meleg miatt. Azt valószínűleg csak kitervelték de olyan szinten letaglózott hogy azóta van ez bennem ami 6-7 éve volt azért. De volt hogy nem jött elő de valamikor annyira, hogy szégyenkezek a semmin.
Lassan 2 éve lesz, hogy nem merek új állást elfogadni és dolgozni, főleg a fentebb említettek miatt és most valamiért mindig a régi munkahelyeken nosztalgiázok, hogy kár hogy elrontottam őket és leléptem de ezért is szeretnék új helyen tiszta lappal indítani de nagyon menekülök minden elől, most vannak azért munkalehetőségeim de nagyon félek a kezdettől.
Valaki letudna írni esetleg, hogy milyen ember lehetek?
Az emberektől való félelmem lehet sosem változik ha eddig csak épphogy javult a helyzet.
Egy elrontott léleknek érzem magam.
Orvoshoz jelenleg nem tudok eljutni, hetek óta lehetetlen elérni bárkit covid miatt...előtte kellett volna tudom de akkor nem tudtam hogy ez lesz.
Köszönöm ha elolvastad és van számomra esetleg valami tanácsod, ötleted.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!