Mit csináltok ha nyomorultul érzitek magatokat?

Egy kalap szarnak érzem magam. Semmit nem tudok rendesen megcsinálni. Általában sikerül (lekopogom) de sose úgy ahogy eltervezem és hiába döglök bele akkor se úgy történik, ahogy kéne.

Tudom, hogy jobban oda kellene figyeljek a dolgaimra, de egyszerűen kicsúszott a saját életem a kezeim közül. Most túl vagyok egy viszonylag nagyobb kötelezettségemen (egyáltalan nem akartam megcsonálni de a szüleim nyomására muszáj volt) de nemhogy jobban érezném magam tőle, még inkább bőgni van kedvem (nem örömömben). Semmit nem szeretnék jobban , mint hogy végre a saját életem ura legyek, de nem dönthetek felette, mert amíg a szüleimmel élek kuss anevem és azt csinálom amit ők mondanak.

Egyre többször gondolkodom rajta, hogy mindenkinek jobb lenne nélkülem. A szüleimnek is állandóan csak csalódást okozok, és azzal, hogy szarul mennek a dolgaim nem csak magamnak okozok gondot.

Igyekszem tenni ez ellen de egyáltalán nem egyszerű.

A kérdésem az, hogy hogyan tudnám legalább egy kicsit elterelni a figyelmem a problémáimról (tudom, hogy megoldani kell őket, de csak egy kis pihenésre lenne szükségem, hogy ne állandóan ezeken kattogjak)

(Lehet kicsit összeszedetlen lett, sajnalom)

Itthon ezeket a dolgokat nem mondhatom el, mert amit a szüleim kérnek tőlem az (szerintuk) nem sok, én viszont belefáradtam, hogy nem úgy élem az életem, ahogy én szeretném. Kiakaszt, hogy állandóan azt hallgatom itthon hogy ezzel ők csak jót akarnak nekem, és mindig elmondják hogy tartozok nekik annyival hogy vegigcsinalom amit elkezdtem, mert nekik ez nagyon sokba kerul (sose kertem, hogy fizessék ki). Ha beszélek nekik erről leordítanak. A barátaimnak meg megvannak a maguk problémái, nem szeretnémnőket ilyenekkel zaklatni.

Sajnálom hogy tényleg összeszedetlen lett, konkrétumokat direkt nem írtam. Köszönöm ha valaki elolvassa.