Mindig a fiataloknak van gongja vagy az 50 esek már feladták ??valaki írjon 50 körüli szorongás élet untsag Témában

Èn 28 éves vagyok. Sok nehéz dolgon mentem át. Most is nagyon gáz a helyzetem. Ennek ellenére nem lettem életunt. Senki sem tökéletes. Az élet sem az. 1 hónapja veszítettem el családtagot. Menni kell tovább. Ő is ezt akarná. Szopat a sors de boldog ember vagyok. 3 mentális betegséggel. Megtanultam velük együtt élni. Saját magam neveltem fel, gyerekkoromban mindig egyedül voltam. Anyagi hátterem sincs. Lehet mutogatni vissza, szar gyerekkor, nehéz sors, rossz munkahely, betegség, rossz kapcsolat... a saját döntése mindenkinek, hogy boldog lesz-e. Nem azt keresi mi nincs, hanem annak örül amilye van.

Én büszke vagyok arra, amilyen ezek árnyékában lettem.

48 éves nő vagyok. Az igazsáf az, hogy ha valaki megéli ezt a kort ( vagy még többet) az már átélt ezt azt. Ki ki mit. Én ennyi idősen már elértem azt, hogy nem érdekel ki mit gondol rólam, nem érdekel, hogy kinek nem tetszik a kinézetem, a ruhaviseletem. Nem érdekel ki pletykál akár rólam, vagy másról. Ezek rég leperegnek rólam. Ma igyekszem élvezni az életet, szeretek élni, és sokáig akarok is élni. Vannak rossz napjaim, vannak jó napjaim. De már rég nem panaszkodom. Mindenben igyekszem a jó oldalát észrevenni. Ennyi idősen én nem unatkozom. Sokszor a csend is egy élvezet nekem.

Gyanítom, hogy a sok tinédzser, és fiatal is ha rájönne, hogy maga életét kell élnie, nem kell helytállnia senkinek. Nem kell megfelelni senkinek sem, akkor sokkal boldogabbak lennének.