Antiszociális vagy szociális fóbiás lennék?

Kiskorom óta kerülöm az embereket.

Mindig visszahúzódó és csendes voltam

Mostanában nagyon elhidegültem tőlük.

Sok iskolai csesztetés miatt vált ki belőlem talán.

Kerülöm az osztálytalálkozókat.

Még a legjobb barátomhoz se mindig megyek át olyan indokkal mint fáradt vagyok.

Buszon vagy villamoson is idegesít mindenki szinte, ha babakocsisok szállnak fel vagy 3-an..büdös idős emberek, csövesek, hangosan beszélő marika néni telefonon beszél irma néninvel...stb.mindig csak azt várom hogy az én megállóm következzen.

Boltba is csak akkor megyek ha muszáj.

Utcán direkt kerülöm őket, bár sokszor volt, hogy egy alak mobilozott erre majdnem egymásnak mentünk na akkor ott helyben "megöltem" volna szinte de persze csak fejben..

Boltban dolgozni utáltam régebben, de oda kényszerültem, de minden ember kihozott szinte, párszor könnyezett is a szemem ha hozzám szólt, magamban mindenkit utálok talán.

Utáltam, hogy nem bírtam végezni az adott feladatomat mert mindig valaki kért segítséget.

Mindenki közömbös nekem, társat meg a hátam közepére se kívánnék, hiába az ember társas duma nem vagyok társas lény az biztos.

Magányosan is tökéletesen megvagyok, sőt jobban mint emberekkel, legtöbb időmet szinte a szobámban töltöm és csak gépezek és tévézek.

Néha mozdulok ki csak de akkor is erőltetetten.

Viszont félek ismerkedni, félek az új emberektől, minden munkatalálkozót lemondtam szinte mert kerestem kifogásokat, fejemben már előre legyártott scenariok vannak mint beilleszkedni nem fogok tudni sehova, megutálnak, kiközösítenek mint egy sulimban...

Ez antiszociális vagy szociális fóbia lenne?

Meg régóta depressziós vagyok szerintem, volt pár öngyilkos gondolatom de dolgozok rajta és járok orvosokhoz de nem tudom ez mennyire hasznos ehhez gondoltam megemlítem.

22LÁny vagyok.