Szociális szorongás és pánikbetegség, mennyire jellemző az Antiszociális Személyiségzavarosokra?

Én úgy tudom hogy a pszichopaták azok akiknek nincsen bűntudatjuk, empátia, szorongásuk. De a szociopatáknál ez lehetséges, mivel a szociopátia egy betanult viselkedés, tehát van nekik is lelkiismeretük, és szorongani is képesek. Csak mert rengeteg olyan ember van akinek szociális szorongása van vagy egyéb szorongásos betegsége, de mégis erőteljesen mutatja az ASPD jeleit. Akkor ez esetben ezek az emberek Borderline-ok?, vagy melyik másik betegség lehet ilyesmi?

Saját példámból indultam ki, nekem szociális szorongásom van, ezzel ellentétben mégsem érzem át mások fájdalmát, sőt nem is érdekel, az érzelmi intellegenciám nem nagyon fejlett. Szóval nem feltétlen igaz hogy aki szorong, az érzelmes ember. Bűntudatom viszont néha van, de nagyon rövid ideig, és enyhén. Amikor meghal valaki, nem is igazán szomorúnak érzem magam, az se érdekel igazán, szüleimet se szeretem, senkit nem szeretek, az emberekre úgy tekintek mintha beszélő állatok lennének, nem különbek. Ezért se tudom eldönteni hogy mi lehet a bajom, igazából már mindenre gyanakodtam, PTSD, Borderline, Skizoid . Szóval nem tudom, szakemberhez meg nincs lehetőségem menni.

Nem hinném, azért se mert mivel az Asperger tudtommal genetikai eredetű. Amikor még kisgyerek voltam sokszor bőgtem, nagyon eggyüttéreztem a többi emberrel, néha filmes karaktereket is megsajnáltam, és sírtam értük, annyira beteges volt. Aztán mostmeg már nem tudom elbőgni magamat mások bajain, nem tud már fájni az ami másnak fáj. Ezért is gondolnám azt hogy az ASPD (Szociopata) állna a legközelebb hozzám, vagy esetleg PTSD, de biztosra nem mondhatom. Állatokat is bántottam de semmi megbánás nincs értük, de amikor más bántotta az állataimat, akkor kegyetlen haragot éreztem. Kiskoromba volt olyan hogy elszöktem az iskolából is, az általános iskolás éveim alatt rendszeresen voltam bántalmazva, rengeteget veszekedtem , verekedtem a többiekkel. Szexuális is bántalmaztak többször is, és ezzel is gúnyolódtak az osztálytársaim. Az útóbbi pár hónapba kezdtem el olyan gondolkodásmenettel élni, hogy nekem már nem számít semmi, ha mégegyszer megtörténnének velem azok a dolgok, akkor már nem fogom hagyni magamat, akár ölni is képes vagyok már. Ha esetleg valaki gúnyolódik velem a traumáimmal kapcsolatosan, hihetetlen mérges leszek, ölni is képes lennék. Rájöttem arra hogy igazából nincs mit vesztenem, mindig jó ember voltam de állandóan kihasználtak, és ennek most lett vége. Igazából utálom az embereket, a saját családomat is utálom, minden nap kívánom hogy haljanak meg. Már kész vagyok bármire, bünőzésre is, nekem már nem számít semmi. Szóval ezek alapján gondolnám hogy ez a betegség álna a legközelebb hozzám, mivel gyerekként hiper érzékeny voltam most meg totál nem is érdekel ha szenved valaki.