Pánikbetegség lehet ez?

Nekem szerencsére nem volt huzamosabban pánikbetegségem. Volt egy-kettő pánikrohamom, ez ilyenkor végtagzsibbadásból, légzésnehézségből, nyomó érzésből az egész fejemben és ilyen burokszerű látásból állt. Elég intenzív volt, kb. 15 perc alatt tetőzött és el is múlt aztán. Nem gondoltam arra hogy meghalok vagy valami, mert addigra már olvastam eleget arról, hogy ez milyen. Nálam jobban dominál a szorongás (igen, még tart, bár nem olyan intenzív, mint korábban), főleg az egészségem miatt. Nekem is (mint sokaknak) a rák a nagy félelmem, beletelt pár hónapba amíg nem képzeltem be random rákokat. Persze voltak vizsgálatok, főleg magánúton és szerencsére nem igazolódtak be a félelmeim. Nekem is látnom kellett szerintem, hogy amit beképzelek az nem feltétlenül úgy is van a valóságban. A szorongásban a testi tüneteket nehezen viselem, ilyen az állandó rosszkedv, burokhoz hasonló látás, elidegenülés, belső feszültség, hiperérzékenység (pl. engem baromira irritálnak a hangok, de nem mondom kétszer hogy a fényre is érzékenyebb vagyok), szájszárazság, mélyebb hang, gombócérzés torokban. Lehet kihagytam még párat, ezek mind voltak eddig :D Ha van valami testi tünetem és nagyon figyelek rá, akkor megjelennek újabbak és ha nem parancsolok magamnak, akkor kezdődik az ördögi kör.

Nekem sokat segített, hogy irodalmat (könyvek főleg, a házipatika többet ártott eddig mint használt) olvastam a szorongásról, így azonosulni tudtam vele és azt is megértette velem, hogy ez nem egy ritka, legyőzhetetlen, halálos valami. Ez egy hosszú háború magaddal, légy türelmes, ne siesd el. Ha úgy esik jól, akkor sodródj napokig, ha pedig van energiád, akkor hagyd hogy kirobbanhasson belőled. Azt tedd, ami jól esik.