Ez mi lehet? Lehet komoly?
Fiatal vagyok (16 éves), és nem volt túl rögös ez az elmúlt pár év. A szüleim fiatalkoromban elváltak, de nem volt nagy trauma. Anyának van barátja, vele és a gyerekeivel is kijövök.
Az általános iskolában voltak barátaim, aztán lassan befelé kezdtem fordulni, a fal mellett töltöttem a szüneteimet. De jól éreztem magamat.
Kitűnő tanuló voltam pedig a szüleim nem várták el, egyszerűen szerettem tanulni. Ahogy most is.
És annak ellenére, hogy egy szerető környezetben nőttem fel, tavaly hajtépkedve töltöttem ki a dühömet és ezért pstichológushoz küldött a védőnő. Azóta leszoktam az önmarcangolás ezen formájáról.
Idén viszont mindenért bocsánatot kérek (ez eddig is szokásom volt, csak egy-két évre többnyire leszoktam róla), véresre tépkedem a számat szinte minden helyzetben, ha beszédet hallok a szomszéd szobából azt hiszem rólam beszélnek, és akárhova megyek, azt vélem látni, hogy engem néznek. Pedig tudom, hogy nem.
Már a családban nem merek feltenni egy olyan kérdést, hogy használhatom-e a tusfördőjét a nővéremnek, mert tartok a reakciójától, utána pedig egy tusfürdőt sem veszek el zuhanyzásnál.
Tudom, ez most így nagyon random és sok, ezért bocsánat. Csak azt szeretném tudni, hogy ezzel érdemes lenne-e jobban foglalkozni (a pszichológusnak elmondani pl), vagy majd kinövöm?
válasza: válasza: válasza:Az jó, ha van egy igazi apafigura az életedben, aki az életre is nevel.
Van ilyen?
Köszönöm szépen az eddigi válaszokat!
Nem tudom pontosan, ez mit takar pontosan. Mármint mikortól számít egy apa apafigurának. De az édesapámmal sokszor találkozunk/találkoztunk. 7 éves voltam, mikor elváltak, a nevelésemből kivette a részét. A nevelőapám nem igazán.
válasza: válasza:Ha lehet akkor hagyjuk mar ezt a szocialis fobiat azert mert valaki izguls egy picit. Teljesen elveszti igazi jelenteset ha minden masodik ember ezt mondja magarol holott egy egeszseges izgalom van benne emberi interakciok soran.
A kerdesre visszaterve, sajnos a gyerekkori traumakat, megszokott kornyezetet tovabb viszi az ember az eleteben ha nem kezelteti.
"szüleim fiatalkoromban elváltak, de nem volt nagy trauma".
Itt harom kerdesem lenne. Mit jelent neked az hogy trauma? Mit jelent a NAGY trauma? Es miert gondolod hogy nem volt nagy trauma?
Azert mert azt hiszed hogy most belegondolsz es erzel semmit, nem azt jelenti hogy nem hatott rad.
Sok ember nem eli meg azt a halalkozeli felelmet trauma eseten, hanem megszokja es ellegyint felette hogy ez "semmiseg", de az elete soran kiserteni fogja legbelul, eldugva a tudatalattiban, es ebbol jonnek az osztonos visszahuzodo szemelyisegtipusok, eltavolodas kapcsolatoktol, dekoncentraltsag, es altalanos szorongas, depresszio, stb...
Hogy mi a megoldas?
Oszinte legyel magaddal, es kerdezd meg magadtol, hogy mi bant annyira? Es ne semmizd el, meg "jaj nem olyan nagy dolog ez". Alapbol hogy ide jottel tanacsot kerni, mar ketelkedsz ebben, es ez a jo, ekkor vagy oszinte magaddal.
Ha ugy erzed, hogy a szorongasos tuneteid meg fenn allnak, vagy valami nem jo, akkor erdemes pszihologushoz menni. Ezeket nem lehet, ahogy a tobbiek paraszti modon irjak "kinoni" meg "elsemmizni". Ez a regi, falusi felfogas hogy hunyjunk szemet a mentalis egeszsegre mert az nem is letezik. Ne ezt az utat kovesd, ha lehet.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!