Egy komoly egzisztenciális válság után, hogy sikerült lábra állnod? Mi hajt, mi visz tovább az életben?

az életösztön

Hmm... Engem az, hogy megváltoztattam a gondolkodásom. Azaz elfogadtam azt, ami van, és meggyőztem magam arról, hogy az életemnek igenis van értelme. Nem mások, hanem a saját érdekemből. Itt vagyok ezen a világon tulajdonképpen önmagam, egyedül, az érzéseimmel és gondolataimmal, a döntéseimmel és következményükkel, de nem félek már. Mert más szemszögből nézem, mint eddig. Jobban koncentrálok a jelenre, és hálát adok azért, amim van. Úgy fogom fel az életet, hogy mindnenből lehet tanulni, és semmi nem végződhet olyan rosszul, hogy azt ne élnem túl. A halál pedig az élet természetes velejárója.

Kb az, hogy a zenei karrier ellen gyártott összes jól bevált érvem bedőlt a viszonylagos jólétemmel együtt, így most tolom a zenélést. Nyilván nem annyit, amennyit szeretném, mert már ilyen carpe diem módon kell hajtani a zsét lassan, de nincs igazán semmi ellene, sőt.

Én most ezt élem át. Sajnos a férjem meghalt nemrég. Egyedül maradtam, én ápoltam, súlyos beteg volt. A munkahelyem elvesztettem, a temetést nagy nehezen még ki tudtam fizetni, de a lakást is fent kell tudnom tartani. Nagyon nehéz most minden.