Az apámat annyira kizártam , mert gyerekkorom óta bántott nem fizikálisan úgy csak 1szer mondjuk akkor elvesztette a fejèt. Hanem verbálisan mentálisan és emócionálisan , annyira kizártam , hogy hasadás volt, kizártam teljesen. Mit tegyek?

A megbocsátás azért fontos, mert nem mérgezed magadat tovább az aktív gyűlölettel.

Ez nem azt jelenti, hogy elfelejted, amit veled tett, vagy kibékülsz vele, és tiszta lappal indul nálad.

Csupán annyit, hogy önmagadban már nem táplálsz felé aktív haragot.

Ez kizárólag saját magad miatt fontos lépés.

Az önmagában, hogy elveszítem a fejem, nem jogosít fel a gyerekem bántalmazására. Mivel így ment neked nem hiszem hogy egy pofon csattant el. Az sem ok, de megbocsájtható.

Én leülnék. Beszélnék vele erről, hogy benne milyen érzések vannak. Megbánás, bûntudat, sajnálja? Elmondanám neki, hogy ez belőlem mit váltott ki. Ha erre sem reagálna másképp, vagy nem mutatna megbánást akkor nem csinálnék magamból hülyét, hogy megbocsájtok.

Ezek után kizárnám az embert, és abban kérnék segítséget, hogyan tudom magamban rendezni, hogy elfogadjam, hogy nincs helye tovább az életemben.

Másik kérdés, hogy mit éreznél, ha tegyük fel meghalna? Ha kibuknál, és hiányérzet lenne benned, akkor már a saját érdeked, hogy valamit felépíts vele.

Elfogadhatod, hogy ő egy olyan ember aki képtelen mélyebb szeretetre, de lehetsz attól fontos neki, és megpróbálod fokozatosan beengedni az életedbe.