Van, amikor van értelme az öngyilkosságnak?

Aki öngyilkos lesz nem gyenge, épp ellenkezőleg, rohadt bátor.

Persze abból a szempontból gyengeség, hogy ezt érzi a problémái megoldásának, de ez a környezete hibája is.

Leginkább abból adódik szerintem az, hogy a társadalom elítéli az öngyilkosságot, hogy sok beteg, aki küzd az életben maradásért meghal, aki pedig élhetne eldobja az életet. Ezért szokták aztmondani, hogy ne tegye és hasonlók.

Véleményem szerint az öngyilkosságnak maximum az életfogytot kapó gyilkosok/börtöntöltelékek esetében lenne. Mert az nekik már nem élet.

Illetve a tényleg gyógyíthatatlan nagyon a végét járó embernél. De hogy valaki azért dobja el az életét, mert elvesztette a szerelmét, vagy a munkahelyét és hasonlók végett, az megbocsájthatatlan a hátrahagyottaknak.

Édesanyám öngyilkos lett, mert kilátástalannak ítélte a helyzetét és ráment a mentális egészsége, képzelgett és hasonlók. Hiába próbáltak/próbáltunk segíteni rajta, ő nem gondolva ránk megölte magát.

A legdurvább része pedig az, hogy lett volna választása, mert elsőre gyenge kötelet választott. Tehát ott volt az a kis reménysugár, amit azért kapott, hogy visszatáncolhasson az egészből, ennek ellenére inkább keresett egy vastagabb kötelet.

Nem tudom mi játszódhatott le benne, mert nem ismertem nála örömtelibb, boldog, életszerető embert.

Szerintem nem csak a fizikai fájdalom ad "felmentést", hanem a lelki is. Ha valaki borzasztó mentális állapotban van, és ezt nincs reménye megváltoztatni, akkor senkinek sem tartozik azzal, hogy évtizedeket még leéljen ebben a pokolban. Persze mindenképp érdemes az összes lehetőséget kiaknázni, terápiás módszereket, gyógyszereket kipróbálni, bevonni a barátokat és családtagokat, akár külföldön keresni valamilyen terápiás megoldást.

Ezzel egyáltalán nem azt mondom, hogy támogatom az öngyilkosságot, mindig minden esetben próbálnám lebeszélni erről az illetőt és minden segítséget megadni a gyógyulásához, de megértem azt, ha valaki megteszi, és nem kárhoztatnám érte. Nekem is volt öngyilkossági kísérletem néhány éve, és máig küzdök ezekkel a gondolatokkal.

Nem hinném, hogy létezne olyan, hogy valaki megérdemli az öngyilkosságot mert mondjuk a társadalomba nem tud beilleszkedni, vagy egy élethelyzetet nem képes megoldani, rajtuk lehet segíteni, csak rá kell vezetni őket a megfelelő útra. Az én meglátásom szerinte senki nem érdemel öngyilkosságot, ez mar.haság.

Viszont, akiket meg tudok érteni s el tudom fogadni, az egy dolog az öngyilkosság témában. ha pl. valaki halálos beteg (pl. rák) és az orvosok már lemondtak róla, tehát végstádiumú és olyan fájdalmakkal küszködik amiket már alig lehet csillapítani, max. kábítással enyhíthető, minden élelmet vissza ad, vagy át megy rajta és ha valaki erre azt mondja nem bírja tovább, elég volt, szerintem ő megérthető és ha úgy dönt, akkor el kell engedni akár mennyire is fájó dolog ez, meg kell érteni ilyen esetben,mert ha nincs rá kiút a haláláig csak szenved.

Az összes többi beteg, aki depressziós bármi miatt, akár szervi, akár élethelyzet miatt, őket meg kell próbálni megmenteni, persze ez rajtuk is múlik.

Szerintem a társadalom iszonyatosan képmutató. Persze, mondják hogy ne legyél öngyilkos, meg elítélik. Közben mit tesznek azért, hogy segítsenek azon, aki bajban van? Semmit! Simán magára marad az ember a fájdalmával, és senkit nem érdekel igazán.

Hogy van-e értelme, az szubjektív dolog, és hitrendszer függvénye is. Ha valaki abban hisz, hogy a halál után nincs semmi, és az élete sokkal több szenvedést, mint örömöt tartogat, akkor azt fogja gondolni, hogy van értelme.

A legnagyobb tévhit, hogy aki öngyilkos lesz az gyenge, mivel épp ellenkezőleg van. Gyenge és gyáva ember nem meri megtenni.

Másrészt aki tényleg az akar lenni nem monmdja el senkinek, hanem megteszi. Aki elmondja vagy csak vágdossa magát az a környezetéből vár segítséget a bajára, ez olyan figyelemfelhívás.

Megoldás talán abba az esetben lehet, ha az ember élete kilátástalan és tudja, hogy már csak a szenvedés lesz az élete többi része

"Másrészt aki tényleg az akar lenni nem monmdja el senkinek, hanem megteszi."

Könyörögve kérlek titeket, hogy ne terjesszetek ilyen ostobaságokat, szerintem el sem tudjátok képzelni azt, hogy mennyire rettenetesen káros ez. Nem szabad azt hinnie az embereknek, hogy aki beszél az öngyilkosságról, az nem fogja megtenni, ez egyszerűen nem igaz. Az öngyilkosságot elkövetők több mint 80% beszél erről, próbál előtte segítséget kérni, felkeres szakembert is. Kérlek, olvass utána, nézd meg, hogy mennyi de mennyi cikk született arról, hogy amit írtál, az egy baromság, és tragédiákhoz vezethet ez a hozzáállás.

"Gyenge és gyáva ember nem meri megtenni."

Szerintem, aki nem meri megtenni, az nem gyenge és nem gyáva. Nem értem, hogy miért kell ennyire degradálóan beszélni azokról az emberekről, akik annyira borzalmasan vannak, hogy a halálról fantáziálnak, csak épp vagy győzött bennük az életösztön - hálistennek, vagy bármi más miatt nem tudják megtenni. Egyébként nagyon is bátor dolog életben maradni.

"Aki elmondja vagy csak vágdossa magát az a környezetéből vár segítséget a bajára, ez olyan figyelemfelhívás."

Egyrészt az önsértő magatartás egy eléggé nagy rizikófaktor, nagyobb arányban fordulnak elő öngyilkosságok falcolóknál. Másrészt a vagdosás a legtöbb esetben nem figyelemfelkeltés, hanem a lelki fájdalom megszüntetésére szolgáló "eszköz". És ne bagatellizáljuk már azt, ha valaki "csak" vagdossa magát. Ez éppen eléggé súlyos probléma, egészséges pszichéjű embernek ilyen eszébe sem jut.

Azt azért úgy hozzátenném, hogy öngyilkosságról kommentelni rohadtul nagy felelősséggel jár. Lehet, hogy valaki most elolvassa a hatos kommentet, és abban a tudatban fog élni, hogy a tesója csak figyelemfelkeltésből mondogatja, hogy meg akarja ölni magát, aztán három hét múlva ez a közönyösség is hozzájárul a tesó öngyilkosságához.

Felejtsétek el ezt a mondatot. Köszi.