Miért érzem azt, hogy semmi értelme az életemnek?

Sziasztok!

Minden reggel amikor felkelek rögtön az az első gondolatom,hogy mi értelme is van az én életemnek jobb lenne nekem ha nem is élnék tovább. Úgy érzem,hogy senkinek sem vagyok igazán fontos. Nagyon sokszor még élni sincsen kedvem. Minden reggel úgy kelek fel,hogy mi értelme is van az életemnek és nagyon sokszor azt kívánom bárcsak valamilyen oknál fogva meghalnék. A családtagjaimnak persze hiányoznék de úgy gondolom ez az idő múlásával enyhülne. Nagyon sokszor van hangulatingadozásom is. És ilyenkor pánikszerű rohamaim is szoktak lenni ( nehezen kapok levegőt,fáj a szívem és a mellkasom és szédülni is szoktam ). Ilyenkor egy kicsit lepihenek és 10-20 perc múlva elmúlik de ezek a rohamok már nem most kezdődtek hanem már évekkel ezelőtt de ezidáig nem foglalkoztam vele. Minden nap gondterhelt vagyok és semmi sem tudja lekötni a figyelmemet és egész nap csak azon gondolkodom,hogy mi értelme is van az életemnek,mindegy lenne ha nem is élnék tovább. Már nagyon sokszor megfordult bennem az öngyilkosság gondolata is. Éjszakánként meg is álmodtam azt ahogyan végzek saját magammal. Sokszor napközben is csak arra tudok gondolni,hogy hogyan,milyen módszerekkel vessek véget az életemnek. Az egyik percben még valamilyen szinten életvidám vagyok a másik percben pedig azt kívánom,hogy bárcsak meghalnék vagy valamilyen súlyos betegségem lenne és akkor már úgysem élnék sokáig. Az utóbbi hetekben éjszakánként alig szoktam aludni 4-5 óra hosszát,állandóan felkelek éjszakánként és nem tudok visszaaludni. Egyszerűen semmi sem érdekel elvesztettem minden iránt az érdeklődésemet. Semmi sem tud boldoggá tenni. Egész nap komoly tekintetem van,nem igazán szoktam mosolyogni. A tanulás sem érdekel pedig mindig ott van bennem,hogy tanulnom kell ha vinni akarom valamire az életben de hiába ülök le tanulni ha állandóan csak a problémáimon jár az eszem egész nap.

Válaszaitokat előre is köszönöm szépen. 19/F