Vajon mit tegyek, ha logikai úton is eljutottam odáig, hogy nincs értelme az életemnek?

A szakember nem újdonság számomra, nem egynél voltam már. Azzal, hogy rengeteg pénzt elkérnek, inkább csak rontanak a helyzeten: még kevesebb lesz az önbecsülésem, tudván, hogy képtelen vagyok valamit megoldani és ezért vagyonokat költök.

"Depresszios vagy?Ha igen,keress fel egy szakembert.De vegül is mi a kerdes?Az hogy rajöttel hogy az eletnek nincs ertelme,es honnan tudod hogy igazad van?"

Nem tudom, mi a kérdés. Először oda akartam írni a végére, hogy "Mit tegyek? Mit tanácsoltok? Mi a megoldás?", de aztán rájöttem, hogy a válaszok úgyis ugyanazok lennének örökké:

-légy boldog!

-olvass vidám/önfejlesztő könyveket!

-mozdulj ki!

-mozogj!

-keresd a szépet!

stb...

Nekem ezek nem kellenek. Ezek közhelyek, amiket bárki le tud írni, anélkül, hogy ismerne. Ez nem ad önbizalmat, vagy reményt. Ettől még nem leszek sikeres, ettől még ugyanúgy elb*szok mindent, ettől még ugyanúgy elviszik előlem az összes csajt, akire ránézek, és ugyanúgy lesz*rnak a barátaim. Úgy érzem, hogy egy láthatatlan ember vagyok. Amikor ott vagyok valahol, az olyan, mintha ott sem lennék. ha elmegyek, senkinek nem tűnik fel. Ha nem hívom fel akármelyik haveromat, akkor fél évig nem tűnik fel nekik. Nem ismer senki, és nem is érdeklek senkit. Senki nem akar megfejteni. Én szeretem, ha valakinek szimpatikus a személyisége, és "meg kell fejteni", meg kell érteni a motivációit és a működését. Engem senki nem akar megismerni. Azért nem írtam oda a végére, hogy "Mi a megoldás?" mert nem vagyok biztos benne, hogy meg akarom oldani. Sokszor úgy gondolom, hogy nagyon sokat veszthetne velem a világ, nagyon jó képességű tanuló vagyok, mindig mindenki azt mondta rám, hogy zseni vagyok. De ezzel együtt sem érdeklek senkit. Ha annyira kivételes volnék, hogy a világnak megérje belém kapaszkodnia, akkor alighanem ezt meg is tenné. A környezetem reakcióiból két dolog adódik: 1. vagy mindenki vak és nem veszi észre, hogy különleges vagyok, vagy 2.: közel sem vagyok olyan különleges, mint hiszem, csak egy ideje már nincs semmi más, amivel azonosítani tudnám magamat. Egy ideje már olyan dolgok történnek velem, hogy az az érzésem, hogy a világnak az az akarata, hogy én ne legyek a része. Nincs kedvem élni. Az elmúlástól pedig nem félek, csak az odavezető úttól. És azt kívánom, bár a szüleim elfelejtenék, hogy van fiuk, hogy ne kelljen csak miattuk maradnom.

#1

Neked nem az a problémád, hogy levezetted, hogy az életnek nincs értelme, hanem valami más. Mi is?

"Ez nem ad önbizalmat, vagy reményt. Ettől még nem leszek sikeres, ettől még ugyanúgy elb*szok mindent, ettől még ugyanúgy elviszik előlem az összes csajt, akire ránézek, és ugyanúgy lesz*rnak a barátaim. "

Szóval azért vagy szomorú, mert nincs csajod. Hát ez azért nem megoldhatatlan probléma. "

Kérlek, csupa fül vagyok. Most jön az, hogy nyugodtan várjak a seggemen, amíg a hormonjaim szét nem robbantanak, és majd 30 évesen biztosan lesz csajom?

"Összegezve: érzelmi problémáid vannak. Szomorú vagy. Ezt intellektualizálod. El kellene fogadnod, hogy nem tudod, pl. nem tudod jobban a pszichiáternél, miért vagy rosszul, és hagynod kellene, hogy segítsen."

Járok szakemberhez, de mivel 1,5 havonta kapok időpontot 45 percre, nem érzem túl hatékonynak...

" Az tud csak igazán örülni az életnek, aki nem rontja el az életét azzal, hogy átfogó célokat képzel maga elé, amik aztán agyonnyomják. "

Célokra márpedig szerintem szükségünk van. Ha nincsenek céljaink, akkor szerinted mi határozza meg az életünket? Mivel azonosítjuk magunkat? Pont azért lesz annyi gazdag csemete és lottónyertes öngyilkos vagy drogfüggő, mert nincsenek céljaik.

""Te más vagy, ritka kivétel."

"Nem, ő nem más. Ő egy kamasz, akit nyomaszt, hogy nincs csaja. Mind voltunk ilyenek. "

Engem nem csak az nyomaszt, hogy nincs csajom. Gyakorlatilag semmilyen normális szociáis kapcsolatot nem bírok kialakítani, akár barátit, akár szerelmit.

Olyan kamaszok is voltunk mind, akik féltették a különlegességüket, és lebirkázták az emberiséget. Nem mintha nem lennének az emberek birkák, de erre rámutatni a világ egyik legelcsépeltebb közhelye."

Nem értek egyet. Nyilvánvalóan élettapasztalat terén nem vitatkozhatok veled, de a közönségesebbje szerintem ezen soha nem gondolkodik el, vagy csak azt hiszi, hogy megteszi, de nem fogja fel, hogy ő közben maga is ugyanolyan birka. Az ezen való elgondolkodás -már ha valaki komolyan érti, min gondolkodik el- szerintem egy értelmesebb réteg jellemzője.