Van alapja a szorongásomnak, vagy csak paranoia?

A víz körforgásban van, és sosem értettem, hogy jön az ki, hogy egy póló legyártásához nem tudom hány ezer liter víz kell. Beleszámolják azt is, hogy az eső leesik a gyapotföldre, ami ha akarjuk, ha nem, esik. Beleszámolják, hogy a bangladesi szövőmunkás, varrónő, a kamionsofőr meg az eladó hány pohár vizet iszik meg miközben dolgozik, meg ilyen hülyeségek. Torzított az egész számolgatás, azért csinálják, hogy lesokkoljanak téged. Nyugi az eső visszapárolog, a kamionsofőr meg a többiek pedig kipisilik a vizet, és visszatér a körforgásba, ahogy eddig is.

Bírtam, mikor egy ilyen torz számolgatás alapján egy skandináv kutatásban az jött ki, hogy jobb a környezetnek az eldobhatós nejlonzacskó mint a vászontáska. A józan paraszti észt se érdemes otthon hagyni amikor elkezdünk gondolkozni. Nem csak a rémhíreket meg a hamis statisztikákat kell olvasgatni.

Még annyi hogy már olyat is láttam hogy valaki azért sírt, mert az üveg nem bomlik le. Közlöm, hogy a kövek se bomlanak le, mert van, aminek nem is kell lebomlania. Nem kell mindennek lebomlania, a föld pedig egy zárt rendszer ahonnan nem tűnnek el a dolgok, csak átalakulnak.

Az tény, hogy érdemes több fát ültetni, de ne itt keresgélj ebben az országban, mert nálunk erre így is nagyon sok törekvés van. Érdemes más országokat / földrészeket megcélozni, ha érdemben tevékenykedni akarsz ezügyben.

Hát igazából sajnálom nagyon, valamiért egyébként engem is a papír szokott a legjobban triggerelni (holott szerintem a műanyag és a vegyszer sokkal, de sokkal rosszabb). Egyébként szerintem ez a klímaszorongáshoz kapcsolódhat, olvass utána.

Nekem nincs tuti tippem, de én megpróbálok csepp lenni a tengerben, és hinni abban hogyha én megteszek dolgokat akkor az a részemről rendezve van és bízni benne hogy más is megteszi. A papírt sikerült jól lecsökkentenem, szelektív szerencsére van alapból, illetve próbálok nagyrészt használtan vásárolni, illetve javítani cuccokat. Ha pedig valaki nem kell akkor ha még használható, akkor továbbadni. Szerintem nem szabad engedni, hogy ennyire mindenkiért felelősséget érezzen az ember, mert erre nincsen ráhatása, magán kell kis változtatásokat eszközölni és ezeknek is örülni. (Persze igen, könnyen beszélek, de néha engem is elkap a para.)