Miért idealizálok mindenkit? Mi a valóság?

A valóságot nem tudhatod. De ha teli vagy téves hiedelmekkel, nyilván rosszul fogod érezni magad és megreked ez a téves sémád hogy értéktelen vagy. Nyilván ez nem igaz, illetve azok a feltevéseid is hibásak, hogy mások milyen tökéletesek. De ha ez belül nagyon beivódott, berögződött, akkor persze nehéz és sokat szorongsz emiatt.

De hogy egy konkrét hibás gondolatmenetet említsek. Te most azt állítod, hogy ha valaki a gyakorikérdésekre kérdést ír ki, akkor értéktelen lenne? Nézd meg, hogy mennyien írnak ki ide kérdéseket. Szerinted ők értéktelenek? Vagy esetleg az is előfordulhat, hogy sokféle ember ír ide ki kérdéseket, és ráadásul igenis értékes és becsülendő dolog, hogy bizonyos problémáikat (akár itt a mentális egészség témakörben) próbálják megoldani, segítséget kérnek, informálódnak, tudást gyűjtenek.

Próbáld ezeket a dolgokat másként szemlélni, nézd meg a másik oldalát is a dolgoknak, amiket állítasz. Illetve tedd fel a kérdést, vagy derítsd ki, hogy az általad idealizált illetők, valóban annyira tökéletesek lehetnek, vagy inkább ők is csak ugyanolyan halandó és gyarló emberek mint bárki más, és semmivel sem jobbak mint te.

Senki sem tökéletes, ezt nyilván tudod. Te magad idealizáltad azt az embert mert nincs önbizalmad. A legtöbb ember ha kimegy az utcára a legjobb oldalát akarja mutatni.

Szerintem érdemes lenne feltenned egy kérdést hogy mi emberek ha hazaérünk mit csinálunk máshogy mintha el együnk otthonról, vagy mi az amivel nem nagyon dicsekszünk a munkahelyen. Átlagos dolgokra gondolok mint pl utálok mosogatni ezért hagyom hogy összegyűljön, senki nem tudja hogy narancsbőröm van mert eltakarom, vagy azért hordok műszempillát mert az eredeti már kihullott csak ezzel nem dicsekszem (ne vegye senki magára), mások szerint gyönyörű hajam igazából hullik. Ilyenekre gondolok. Mindjárt meglátod hogy mennyi ember látja be hogy ők bizony nem feltétlenül olyanok mint aminek elsőre látszanak. De ez nem baj valamilyen szinten, mert nyilván nem akarjuk higy az emberek elsőre a gyengeségünket lássák.