Mi van velem? Mi a francot csináljak?

Ez. Ez hosszú lesz.

Szóval kezdjük ott, hogy egyáltalán nem érzem és éreztem magam a bőrömben, fogytam tíz kg, aztán gyorsan visszahíztam hetet.

Úgyérzem a túlsúlyom is közrejátszik, hogy nem kellek senkinek. (177 cm jelenleg 81 kiló)

Plusz úgy érzem magamat, hogy soha senkinek nem felel meg az amit teljesíteni, vagy nyújtani tudok.

A tanulmányi és verseny eredményeim nem felelnek meg a szüleimnek, csak a szar dolgokra reagálnak, soha nem kapok dícséretet.

Öregapám is egy semmirekellőnek tart.

Barátaim nincsenek, senkit nem érdekel az ami engem igen.

Az osztálytársaim 90% utál. Én is őket.

A lányokról már egy ideje lemondtam. Nem járhatok el sehová sem, soha nem is járhattam, mindenki mehet mindenhová rajtam kívül, annak ellenére egy rab vagyok itthon hogy jövő ilyenkorra már nagykorú leszek.

Úgy érzem, hogy senkinek nem vagyok elég jó, és nincs szüksége rám a világnak. Ha nem egy gyáva fasz lennék, már rég kicsináltam volna magam. És most jöhetnek az anyázós válaszok, meg a ne itt rinyáljá'tipusu emberek.

Leszarom.

Csak mivel nincs kinek kiöntenem azt a sok évnyi lelki fost, ezért ide írok. És mielőtt azt hinnéd, nem vagyok mindig ilyen negatív, de most van okom, hogy szar kedvem legyen.

És még nem fejtettem ki eléggé magam. Majd ha eszembe jut leírom válaszokhoz. Nem tudom mit csináljak. Nagyon szeretnék ebből az állapotból kikerülni, mindegy, hogy hogyan. Csak legyen vége...

Napi szinten szenvedek, és belül ordítok. Itthon kimutatni nem merem, hogy bajom van, mer egyből pszichiátriai eset vagyok.

Bocsánatot szeretnék kérni mindenkitől, hogy most az éjszaka közepén itt sírok, de nem tudok kinek, és nagyon kétségbeesett vagyok.

17F