Andidepresszáns para! Valószínűleg szednem kell majd, tényleg borzalmasak a mellékhatások?
Pánikbeteg, szorongásos és kissé depresszív is így vagyok lassan 5 hónapja. Amióta pszichiáterhez járok, Frontint szedek és autogén tréninget tanulok.
Sajnos úgy néz ki, hogy a rohamokat Frontinnal el tudom kerülni, de hosszú távon nem lesz megoldás, mert így is napi 3x szedem, de alkalomadtán többet kell bevennem (0,5-ös). Zajlanak a vizsgálataim (rengeteg hasi panaszom van: étvágytalanság, hasi fájdalmak, reflux, hasmenés), megyek UH-ra, voltam laborba, megyek nőgyógyászatra (fogamzásgátló sem megfelelő, mert mensi alatt kb. sehova sem tudok menni olyan szarul vagyok előtte egy héttel). Az alapos kivizsgálás után azonban kiderül majd, hogy van-e testi problémám, ha nincs, valószínű antidepit (kedélyjavítót, nem tudom , ugyanaz -e) fogok kapni. Nagyon félek tőle! Szeretnék meggyógyulni, de súlyos emetofóbiám van, és nagyon sokat olvastam róla, hogy nagyon sokan hánynak tőle, étvágytalanok az első pár hétben, én meg pedig nem szeretnék még többet fogyni. Az orvos azt mondta, tudna olyat írni, amit este kell bevenni, aludni is segít, picit szedált leszek tőle, de kevésbé jár hányós tünetekkkel, és az étvágyat is főleg növeli. Nem tudom melyik fajtára gondolt (mert rengeteg van), de ezt még be is vállalnám. De rettentesen félek az ilyen szerektől, viszont ha muszáj a gyógyulásomhoz, inkább, mint napi 3-4 nyugtatót bekapkodni. Tényleg rossz az elején? Mennyi ideig? Hamar eltalálják az orvosok a megfelelőt? Nem bírnék ki több év kísérletezést, mert egyszerűen kivagyok a tüneteimtől, nem hiányzik a nyakamba még a sok mellékhatás, de szeretnék meggyógyulni! Persze terápiát is kapok, de valószínű az agyam kémiája nem működik megfelelően, muszáj lesz.
válasza:"De ha ennyire nagy doktor vagy, nőgyógyász, pszichiáter egyben, akkor miért szorongsz te is, hiszen tudod mindenre a megoldást, és nincsen semmi biológiai alapja a dolognak?"
Nem mondtam, hogy nincs biológiai alapja. A gusztustalan hangnemet meg leszel szíves hanyagolni. Én semmi sértőt vagy dehonesztálót nem írtam neked.
Írtam, hogy én normális minőségű, boldog életet élek. Régóta nem vagyok pánikbeteg. Ha időnként mégis szorongok, gyorsan felül tudok rajta kerekedni. Teljesen pedig nem sok ember szorongásmentes, én különösen nem, és vszeg te sem leszel, mert valakinek nagyobb hajlama van rá. Csak az a kérdés, hogyan kezeled és hogyan hat ki az életminőségre. Én eljutottam egy olyan szintre, hogy meg tudok vele küzdeni.
"Mindenki saját döntése, hogy szed-e fogamzásgátlót vagy nem. Erről vitát nem nyitok, 16 éves korom óta ebben a kapcsolatban élek mint most, nem volt kérdés, hogy biztos védekezés kell. Szerintem ez felelősségteljes viselkedés. "
Jó, én csak szóltam, hogy része lehet a problémádnak, de semmi gond. :D De ez viszont nagyon nem felelősségteljes gondolkodás, de a te dolgod.
Nem érdekel senkit most ebben a témában, hogy mióta vagy kapcsolatban, nem is releváns.
Én 8 éve vagyok, és egyetlen egyszer sem szakadt el az óvszer. Akkor én most felelőtlen vagyok, mert nem szedek hormont? :D
"Ez kb. olyan, mintha elmennék orvoshoz tüdőgyulladással, felírná az antibiotikumot, nem szedem be de visszamegyek hogy tessék itt vagyok. Lehet elmúlik magától, csak mondjuk 3 héttel később mint gyógyszerrel+kapsz pár szövődményt."
Még maga a pszichiáter sem vonna ilyen párhuzamot.
Szerintem örülnél ha gyógyszerrel vagy enélkül, de olyan életminőséged lenne 30 éves korodra, mint nekem most.
Azért enyhe személyiség torzulásra utal, ha valaki a tapasztalataival próbál neked segíteni, akkor több oldalas vergődés a válasz, aminek már az a vége, hogy én biztos milyen beteg vagyok, mert nem szedtem be a bogyókat, nem élek Frontinon és antidepresszánson.
Ja és nem magától múlt el a bajom, hanem keményen megküzdöttem vele, sok erőmbe, energiámba került elérni azt, ahol most vagyok.
"És ezt nem rosszindulatból írom, de ekkora ellentmondást én még nem láttam orvosok/pszichológiát tanulók között."
Vannak nagyobbak is. :D
"Elvileg hasonlót tanultatok, akkor az összes orvos idióta aki gyógyszert ír fel és te vagy az okos?"
Csak kisarkítod, amit mondok. Nem vagyok a gyógyszerek ellen általánosságban. Vannak olyan mentális kórképek, amikre tilos és veszélyes nem szedni gyógyszert.
Viszont, pont a szorongás/depresszió terén szakmán belül is viták vannak, hogy hogyan kell mérlegelni, hogy mikor KELL és mikor nem, és mikor van az, hogy nem muszáj, de lehet vele próbálkozni. Vannak ilyen-olyan kutatások, amiket tudományos módszerrel végeztek, nem az ujjamból szopom, de kifejezetten a szorongás egy olyan tünet, amit jól lehet kezelni bizonyos terápiás módszerekkel is.
"Miért gondolom hogy 1 év alatt meggyógyulok? Mert hiszek benne."
Itt a lényeg azt hiszem. :)
Hitből tolod ezt az akadékoskodást, én pedig tanulmányok és tapasztalatok alapján. De ha hiszel benne, az nagyon jó.
Én nem mondtam hogy beteg vagy, nem tudom hol olvastál ilyet. :D És semmi baj nincs a hangnememmel szerintem, mert egyáltalán nem bunkóságból írtam. Csupán az én szemléletmódomat írtam le, plusz nekem is ezt orvosok mondták, amit én nem fogok felülírni. A párhuzamot is igen is orvos mondta, hiszen mindenki szed a bajára gyógyszert, a pszichés baj semmivel se kisebb mint a testi, sőt... De ettől függetlenül természetesen itt sokkal nagyobb hangsúly van a szemléleten. De test-lélek között rengeteg párhuzam van, szóval akár egy rákos betegen is rengeteget segíthet, ha kitartó és nem hagyja el magát. Nem arról beszélek, akinek már szinte sajnos mindegy.
Tudom hogy viták vannak a gyógyszerekről, de mint mondtam, nem egyből kezdtek el bogyókkal tömni. Mégcsak Frontint sem írtak fel, csak a háziorvos kezdetben, ha nem tudnék aludni. De akkor még nem is szedtem be.
Csak azért akadékoskodtam, mert te is akadékoskodtál azzal kezdve, hogy ennyi idősen miért szedek 4 fajta gyógyszert (egyelőre csak 3-at amúgy is). Jó hogy le nem szidsz, mert azt csinálom, amit egy nálam sokkal okosabb (meg talán nálad is) javasol, sőt, felír. Ha teljesen úgy érezném magam hogy én ezt simán legyőzöm, eleve nem fordulok orvoshoz, nem rabolom az idejét meg a saját pénzem. De nem így működik.
Én meg nem fogok óvszerrel védekezni, mert gajra vágná a betegség miatt amúgyis szar libidómat. A kapcsolatomat pedig nem szeretném tönkre tenni, így is elég sok megpróbáltatás van mögöttünk együtt ebben a betegségben. Az orvostól is kérdeztem amúgy már ezt, az ő válasza az volt, hogy konkrétan nincs összefüggés a pánikbetegség és a fog.gátló között, de természetesen fokozhatja a tüneteket, főleg az "mensi" körül. Ezt én is észrevettem, de mivel az alap probléma kialakult, nem hinném, hogy egy hormon elhagyása teljesen rendbe tenne lelkileg. Főleg, hogy kb. tudom, hogy a körülményekre reagáltam rosszul hirtelen. Mindig utáltam a változást, most pedig gyökeresen megváltozott az életem. Új lakhely, új tanulmányok, új munkahely, kezdetben amíg nem volt munkám sok egyedüllét egy panellakásban, sehova nem tudtam menni, nem ismerek itt senkit, az egyetemet otthagytam mert mást akarok tanulni. Illetve a régebbről cipelt dolgok.
A kognitív terápiát meg nem minden orvos csinálja, illetve nem is Pesten vagy hasonló nagyvárosban élek, ahol minden sarkon lenne egy ilyen szakember. Alig találtam egyáltalán olyan pszichiátert, aki még a hónapban tudott fogadni és foglalkozik ilyesmi problémákkal. De amióta járok, rendkívül sokat fejlődtem. Kezdetben a rendelőig gondot okozott elmenni, mostmár ez teljesen elmúlt, bármiről szívesen beszélek, egyre könnyebben lenyugtatom magam, érzem a javulást. Ha a gasztrós panaszaim megszűnnének végre, szó szerint leszarnám a szorongást. Sőt, nálam ez váltja ki. Elkezd fájni a hasam, és jön a pánik, hogy hányok. Nem a sok emberrel, boltokkal van a baj, azt már kb. 2 hét alatt leküzdöttem. Akkor is csak attól féltem, hogy behányok a nagy pánik miatt a boltba, nem az emberektől vagy a zárt helytől.:D
Elhiszem hogy te tudományos alapon nyugvó dolgokat írsz, de attól még nem lesz jobb sem nekem, sem másnak, sem az orvosom nem fogja máshogy gondolni, amit gondol. Én amit tudok magam részéről megteszek, a többit szakemberre bízom, mert bizonyára nem akar kinyírni idegileg. Ennyi. És én nem veszekedek, te vetted annak. Csupán ellentmondás volt szinte mindenben amit írtál, semmi pozitív támogató dolog nem volt a hangnemedben, hogy jól tettem az életmódváltást, meg hogy próbálkozom. Mindenkinek vannak káros szokásai, más koffeinfüggő, az is rontja a helyzetet, a dohányzásról is leszoktam borzalmas volt még azzal is küzdeni, de az is csak ártott, az már magánügy hogy fogamzásgátlót szükségesnek érzem. Persze ha beigazolódik, hogy attól sokkal jobban lennék, nyilván elhagynám. De orvos is mondta hogy csodát ne várjak tőle. Mármint attól hogy nem szedek hormont, a mentális egészségem nem lesz sokkal jobb valószínűleg.
Hozzáteszem mélyponton sokat segített a Frontin is hiába szidják, inkább beszedtem és végre tudtam enni normálisan. Addig egy kifli ment le sokszor/nap, nem hinném, hogy jó vége lett volna, illetve tudom mi lett volna, mint anyámnál régen: kórház. Állandó hányingerrel meg nem eszik egy emetofóbiás, gondolom ez evidens. Meg nem is sportol.
Egyébként meg ez a sportolj dolog a legközhelyesebb dolgok közé tartozik. Tudom, hogy bizonyítottan jó hatása van, de vegyél rá pl. egy 50 éves 30 éve depressziós beteget, aki pl. el van hízva, hogy sportoljon. Nekem is elég sok a dolgom, rendezem a háztartást, tanulok és dolgozom. Örülök, ha pihenhetek, olvashatok, vagy a párommal lehetek. Nekem ez a megnyugtató, és ettől érzem jobban magam, nem attól, hogy magamra erőltetek valamit, amihez az égvilágon semmi kedvem. De mivel kell a mozgás amivel tisztában vagyok, próbálunk minnél többet sétálni, gyalogolni, hétvégente nagyobb utakat is megtenni. Úszni pl szeretnék, de jelenleg nincs rá sok lehetőség, mivel minden zárva.:)
Úgyhogy köszönöm válaszod, nekem pozitív élmény volt ellentétes véleménnyel találkozni, csupán megvilágítottam, hogy te sem gondolod tökéletesen, és minden eset más. Illetve ebből én is ezt szűrtem le.:)
Nem tolok én hitből semmit, hiszek benne, hogy 20 évesen nem fog legyűrni ez, régen elég nagy szájú lány voltam, kiálltam az igazamért, és már sajnos fele annyira sem, de azt akarom visszanyerni és ez sikerülni is fog, mert időben cselekedtem (szerintem).
válasza:" gajra vágná a betegség miatt amúgyis szar libidómat."
Na, azt nagyon nagy eséllyel majd az SSRI antidepresszáns teszi majd tönkre. Ennek tényleg olvass utána...
"megvilágítottam, hogy te sem gondolod tökéletesen, és minden eset más"
Nem rosszindulatból, hanem megint tapasztalatból mondom, de az esetedről és úgy generálisan saját magadról és az életről nem tudsz túl sokat 20 évesen. Tudom, hogy azt hiszed, hogy igen, de majd 5-10-15 év múlva rájössz. Ettől persze lehet neked lesz igazad veled kapcsolatban, és nem nekem.
"A kognitív terápiát meg nem minden orvos csinálja"
Elég kommersz cucc.
"hogy jól tettem az életmódváltást"
Pontosan mit értesz életmódváltás alatt?
"Új lakhely, új tanulmányok, új munkahely, kezdetben amíg nem volt munkám sok egyedüllét egy panellakásban, sehova nem tudtam menni, nem ismerek itt senkit, az egyetemet otthagytam mert mást akarok tanulni."
Pontról pontra ugyanezeket mentem át én is a 20-as éveim elején. Erre aztán főleg nem megoldás a gyógyszer, ha ezek tesznek taccsra.
" Ha a gasztrós panaszaim megszűnnének végre, szó szerint leszarnám a szorongást. Sőt, nálam ez váltja ki. Elkezd fájni a hasam, és jön a pánik, hogy hányok. Nem a sok emberrel, boltokkal van a baj, azt már kb. 2 hét alatt leküzdöttem. Akkor is csak attól féltem, hogy behányok a nagy pánik miatt a boltba, nem az emberektől vagy a zárt helytől.:D"
Ez is teljesen ugyanez volt nálam is, sőt, már éreztem is 100%-ra, hogy mindjárt jön a hányás. Nos, 20 éve nem hánytam... :D
Amúgy azt felhozni, hogy orvos mondott xy dolgot, nem érv semennyire. Az egyetlen, ami releváns, a tudományos kutatások + tapasztalatok. Ideális esetben az összes orvosnak ezeket kellene közvetítenie, mivel ezt tanulták, de ez talán egy utópisztikus párhuzamos univerzumban van így. De persze van olyan, aki így tesz, nem az összes orvosról teszek vad kijelentéseket. :)
Én olyan orvossal is találkoztam, aki azt mondta, hogy az összes szorongásos/depressziós betegség olyan testi eredetű, mint a cukorbetegség, és örökre szükséges antidepresszánst szedni, pont, ahogy a cukorbetegnek inzulint. Akkor ez is szent, mert ő orvos?
Én sem hánytam óvoda óta, mégis minden nap azt érzem, hogy na most megtörik a jég. :D De aztán soha.
Nem szent egyik sem, nem azt mondtam, de a sajátomról különösen azt látom, hogy nem célja teletömni bogyókkal. De eleve gondolom mennek olyanok akiknél ez csak valami átmeneti hiszti, tart 2 hónapig. És van olyan, akinek igenis élete végéig szednie kell (ismerősöm 17 éves kora óta beteg, 3 kedélyjavítót , nyugtatót meg még kitudja mit kell szednie). Na nála tényleg olyan mint az inzulin egy cukorbetegnek. De eleve ennyi idősen, meg egyes élethelyzetekben meg gyenge embereknek nem is sikerül ebből kitörni. Semmit nem tesz, a depresszió legmélyén van. A gyógyszerek miatt munkaképes stb, de amúgy semmi motivációja, szerintem ha nem szedné, kinyírná magát sajnos.
Azért ha a mai világot nézzük, ez nem túl gyakori azért, hogy valaki ilyen életet él. Legalább is az én környezetemben kevesen állnak saját lábon ennyi idősen, otthon laknak és esetleg valamit dolgozgatnak, vagy az egyetemen a kóterben buliznak. Nem maguknak kell mindent intézni stb, persze vannak hasonló helyzetűek is mint én, de ezekszerint ők jobban reagálnak rá. Másrészt a vírushelyzet és az egyedüllét, illetve a hirtelen jött nagy nyugalom (üresjárat, párom dolgozott, én nem, akkor hagytam abba a szakot, munkám nem volt) annyi szabadidő szakadt rám, hogy azon kaptam magam, hogy túlságosan ráérek gondolkodni. Régen mindenhova mentem, suliba jártam, én is kóteros voltam, falun éltem minden nap barátokkal futkoztam, és minden más lett. Boldog vagyok mert olyannal élek akivel akartam, de azért nehéz a kezdet.
Ez már változott, de sajnos a betegség ami már kialakult nem tűnt el nyomtalanul. Illetve szerintem már időzített bomba volt, bármi más is kihozta volna. Régóta cipeltem úgymond terheket, problémákat a szőnyeg alá söpörve, mind a család, párkapcsolat, jövő terén. Ezek nagyrészét már megoldottam.
válasza:az elején nekem nem volt vészes, mivel szedtem mellé xanaxot, állítólag azt is adnak, akinél elkezdik az elején.
nekem sokadikra sikerült.
nem azért cseréltem, mert durva lett volna, hanem mert a xanax elhagyása után sem éreztem ettől javulást.
mellékhatás nálam a nehezebb önkielégülés és a nagyobb étvágy. (de persze ez sem mindenkinél)
válasza: válasza:Nem olvastam el a többi választ. Én ssri antidepit kaptam, kb egy évig szedtem. 3-4 éve nem szedek semmit, csak néha egy negyed rivotrilt, de a libidóm azóta is fika. Nyilván, az első 1-2 hét elég kellemetlen volt, felerősítette kicsit a meglévő tüneteket, de ettem mellé a nyugtatót, úgyhogy kb csak simán szedált voltam. Libidó 0 volt, ameddig szedtem, nagyjából fél évvel az abbahagyás után kezdett visszatérni, de még mindig olyan havi 1-2 alkalommal van úgy igazán kedvem szexelni. Azelőtt meg lazán akár napi többször is.
De akkor muszáj voltam szedni, a legkevésbé rossz lehetőség volt a sok közül. Élek, jól vagyok, boldog vagyok. Úgyhogy én összességében abszolút nem bánom. Persze jobb lenne ha olyan lennék mint régen, de nem nyírtam ki magam, nem csesztem szét az életem, befejeztem a sulit. Nekem ez így simán megérte.
Ha őszintén úgy érzed, hogy erre van szükséged, és ez nélkül nem vagy képes felállni, akkor edd az antidepresszánst. Ha nincs más út, akkor ez van.
Ja, nálam rögtön jó volt az első gyógyszer.
Más téma, de láttam, hogy feljött. Hormonmentes fogamzásgátlókat néztél már? Vannak más lehetőségek a gumin és a tablettán túl. A foggátló tabletta is tud csinálni csúnyákat... fejben is, testedben is.
Legyél jól. :)
Szia! Köszi neked is a választ.:)
Néztem, folyamatosan nézem a fogamzásgátló technikákat, de egyedül a spirált (az az új fajta, rézgyöngy vagy micsoda) tűnik nekem a legelképzelhetőbbnek. Csak sajnos azért az drága, nem is minden utcában helyezik fel fiatal lányoknak, meg a spirálnak a hatékonyságáról alapból is vannak viták. Női óvszer, pesszárium ilyesmik nekem szintén olyan óvszer kategóriásak, ja meg a Pharmatex. Egyrészt szerintem rontja a dolog hangulatát, másrészt nem bízom olyanban, amit nem orvos helyez fel. Fene tudja, hogy helyén van-e a cucc stb... Tampont sem mindig sikerül elsőre.:D Nyilván később nem fog érdekelni, simán naptáraznék vagy hasonló, de sajnos még nagyon nem kéne gyerek a tanulmányok miatt.
Igen, sajnos ezt tudom, hogy tönkreteheti az ssri a libidót. Egyébként a fogamzásgátló is rombolja picit+a betegség is. Én csak abban reménykedtem, hogy ha jól lennék végre lelkileg, hiába kisebb a libidóm, mégis könnyebben megjönne a kedvem. De lehet, hogy tévedek, illetve gondolom embere válogatja.:)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!