Andidepresszáns para! Valószínűleg szednem kell majd, tényleg borzalmasak a mellékhatások?

10-es. Miért kéne nekem 20 évesen, aki nem ért az egész dologhoz, belepofáznom hogy mit írjanak fel nekem? Aki cukorbeteg, magasvérnyomásos, stb. az is gyógyszereket szed. Miért is lenne nekem jogom beleszólni, a szép szavaktól nem leszek jobban.

Egyébként magánba járok és kapok terápiát és egy terapeutával tréninget is.

Fogamzásgátlót muszáj szednem, mivel komoly kapcsolatban élek együtt a párommal, és egyelőre semmi más normális, nekünk megfelelő védekezési módot nem találunk. Ráadásul a leggyengébb hormontartalmú modern hiperszuper gyógyszert szedem, ami eddig semmi problémát nem okozott. Nem fogok óvszerrel védekezni, 2x használtam amikor még nem szedtem gyógyszert, abból 1x kiszakadt és esemény utáni kellett. És tudom hogy miket okozhat, de amikor meg nem szedtem, azon agyaltam hogy nehogy valami gond legyen és terhes legyek. Az sem segít a szorongásomon.

A proton-pumpa gátlót ideiglenesen szedem, mert idegesség hatására rengeteg lett a savam. Majd elhagyhatom, ha meggyógyulok mentálisan is, mert nem ételektől jön fel, hiába tartottam én mindenféle hiperszuper refluxdiétát, stb. , ha ideges lettem el is indult a savam fölfele.

Nem sportolok, de sokat sétálok, gyalogolok a levegőn. Engem a sport nem kapcsol ki, nem találtam olyat, ami tetszene. Ezek ellenére főzök, meg olvasok, kikapcsolódok. Másrészt meg állandóan fájó gyomorral elég nehéz lenne/lehetne sportolni.

Úgyhogy az ítélkezést hagyd meg másnak, főleg, hogy nem ismered a körülményeket. A pszichiáterem minden bizonnyal tudja mit csinál, és igenis van, akit csak a gyógyszer tesz rendbe. A rossz hangulat, és a szorongás, érzések, mind az agyamból jönnek, amiről nem tehetek. Az, hogy hogyan reagálok rá, az már az én felelősségem. És vannak is bevált módszereim, a gyógyszeren kívül is, nem kapkodom be agyba-főbe. De attól még jönnek és jönnek, kihatással vannak az egész életemre, miért nehezíteném meg a saját dolgom? Sokszor sétálás közben, vagy a szeretteim körében jön rám a roham, pedig szeretem azt, ahol vagyok, nem csak kellemetlen szitukban jön rám, pl sorban álláskor. Szerinted akkor ez mégis mi, ha nem tényleges elváltozás?

Plusz rengeteget fejlődtem, ma már elmerek menni boltokba, bárhová gyógyszer nélkül is, az első héten kb. a házban sem bírtam megmaradni.

Nem vagyok ellenséges, csupán nem tetszett a megjegyzés hogy a 4. gyógyszert szedem, és emiatt én esetleg gáz lennék... Mikor elhiheted, mint a kérdésem is mutatja, hogy nem szeretném és vonakodok tőle, de minek fordultam én orvoshoz ha nem csinálom amit mond? Beszélget velem, látja az állapotom, meg őszinte is vagyok vele teljesen. Ha ő úgy látja indokolt lehet, gondolom nem ok nélkül mondja. Már 4 hónapja járok hozzá és eddig fel sem vetette, csak a kivizsgáláskor tanácsolták nekem, és felvetettem hogy valóban ez lesz-e a megoldás. Meg azt is fel kell fogni, hogy nem mindenkinek segít a sport meg egy citromfű tea, hanem vannak sajnos rosszabb állapotok is. Én tudom mit érzek, és minden erőmmel küzdök ellene. De ez olyan dolog, hogy nem szeretnék sem csontsoványra fogyni, mert hiába próbálok én bármilyen pozitív dolgot sokszor magamra erőltetni (most pl a sport), ha közben ugyanolyan szarul vagyok legbelül, ennek meg bizonyára van valami kémiai/biológiai oka, hogy belül mégsem érzek örömet, vagy amit eddig, motivációt, lelkesedést. Én nem ellenséges voltam, csak cáfoltam amit mondtál, mert lehet hogy gyengébb esetekben beválik ez meg az, de amikor a háziorvosom is meglátott és azt mondta, hogy szíve szerint ő felírná mert borzalmasan levagyok robbanva (fogyva, meg kissé meggyötört a fejem és szomorú annak ellenére hogy ugyanúgy minden nap kisminkelek, szépítkezek). Nem szeretnék lejjebb csúszni. És próbálkozom, de úgy tűnik itt már nem elég. És teljesen korrekt orvosom is van, nem olyan akihez bemegyek és két perc múlva egy recepttel távozok aztán annyi. Heti szinten megyek vagy tréningre, vagy másik héten beszélgetni.

És nem az a gond, hogy más vélemény, csupán idegesítő hogy ismeretlen emberek ellentmondanak sokszor egy olyan embernek, aki mondjuk meggyógyított életében több száz embert, vagy legalább is kezelt. Plusz a kérdésem az antidepik felé irányult, alternatív technikákból már annyi van a tarsolyomban hogy hihetetlen, a pániknaplótól elkezdve a relaxáción át mindenféle gyorssegély (pl. izom megfeszítés és elernyesztés, ha jön a pánik). De ha rohamot le is tudom magamtól vagy gyógyszerrel küzdeni, az általános rossz közérzet a sok stressz és aggódás miatt illetve a kilátástalanságon nem fog segíteni az, hogy én pl. nem szedek fogamzásgátlót vagy nekiállok valami sportnak, ami nem is esik jól.