Ebben az esetben megengedhető az öngyilkosság?
Az utóbbi időben úgy vettem észre magamon, hogy nagyon kedvezőtlen irányba kezdek megváltozni. Sok ember szeret, mert kedves és jólelkű embernek tartanak, de én lassan kezdek belül megváltozni. Bár kívülről nem látszik, de egyre agresszívabb leszek. Sok ocsmány dolgot látok, hallok és sok bunkó emberrel is találkozom. Mivel nem tudok védekezni ellenük, egyre csak emésztem és eközben folyamatosan nő bennem a gyűlölet. Sokszor úgy érzem, hogy képes lennék akár megölni azt, aki nekem beszól vagy bármi más módon árt.Félek, hogy egyszer tényleg megteszem és akkor gyilkos válna belőlem.
A másik, még kényesebb téma. Lehet anyázni, nem érdekel. Soha nem voltam sikeres a lányoknál. Úgy érzem, mintha egyenesen gúnyt űznének belőlem. Én pedig, ha valamitől igazán ki tudok borulni, az az, ha hülyére vesznek. Amit velük tennék , azt inkább le sem írom.Tudom, hogy bűn ilyenekre még csak gondolni is, de mégis ezt érzem.
Sokszor gondolkodtam már, mit tehetnék. Mentem már el pszichológushoz, de szerintem semmit nem fogott fel belőle.Azt mondta, hogy minden rendben van velem, ez az egész csak egy kis apróság és majd elmúlik, blablabla...
Én tudom, hogy nem és könnyen lehet, hogy végül valami őrültséget fogok tenni, ahonnan már nem lesz visszaút.
Tudom, hogy általában mindenkit lebeszélnek itt erről az ötletről, de ebben az esetben nem lenne mégis ez a megoldás, ha már egyszer ilyen elb...ttnak születtem?
NEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
változz meg:((
Pszichiáterhez menj, ne pszichológushoz szerintem komolyabb a probléma. A kérdésed meg az alatta lévő szöveg nekem nem áll össze? Azon gondolkodtál, hogy emiatt öngyilkos lennél?
Ezt ne tedd, azokra gondolj akik szeretnek téged mennyire hiányoznál nekik.
Pedig összefügg.Meg akarok menteni más embereket magamtól.
Hogy konkrét példákat mondjak: a múlt héten egy fél méterre húzott el mellettem egy kocsi.Gyalogátkelőhelyen, kis híján elgázolt. Ha szembetalálkoztam volna az illetővel, 100 %, hogy bunyó lett volna.
A másik, a lányok esete: eljárok időnként szórakozni és mikor ott rázzák magukat előttem azokban a feszülős aligruhákban, az nagyon rossz érzés. Nagyon vágyom rájuk, ugyanakkor soha nem volt részem sikerélményben, mert magasról átnéznek rajtam. És tudjátok ti is, hogy a szeretetet és a gyűlöletet sokszor csak egy hajszál választja el egymástól. :(
A kocsis dolognál valószínűleg én is így reagáltam volna le.
A lányokkal meg ne izgulj, biztos te is fogsz magadnak találni valakit és nem leszel örökre egyedül:)
nincs véletlenül az anamnézisedben antiszociális személyiségzavar?
amiket leírtál az a pszichopatákra jellemző
mesélj magadról, mert így vaktában elég nehéz...
de az már jó dolog hogy felismerted a hibáidat...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!