Más is van hasonló helyzetben?
Munkanélküli vagyok. 25 éves.
Régóta érezem, hogy ki vagyok égve. Regemente nem tudom minek kelek fel. A hobbimra nincs időm. Álmomban is gyakran megvernek, megaláznak az álom szereplői, vagy visszakerülök az iskolapadba.
Az életben már az sem vigasztalna ha egy nimfomán lány elém állna és azt mondaná, hogy mostantól járunk... mert, hogy a társkeresésbe is bele untam, elfáradtam, ennyi.
Mindennapjaim szürkék, egyhangúak. Régebben próbáltam feldobni, hogy majd magam elmegyek ide meg oda, de egyedül nagyon uncsi.
Oktatásban is csalódtam az egyetem csak a magolásról szól nem a tudás elsajátításáról, az okj meg egy fs. Alig ér valamit.
Régen lelkesedtem sok mindenért mára már semmiért sem. Sokat csalódtam a vallásban, a hitben, a világban, a nőkben, magamban.
Nem látom értelmét ennek az egész körforgásnak. Legalábbis jelenlegi helyzetemből nem.
Van aki ezt már átélte? Jobb lett idővel?
válasza:Miért nincs időd a hobbidra, mi köti le az idődet?
Én is sokmindenben csalódtam, ez azért lehet, mert nagyok voltak az elvárásaink.
Egyébként nekem is volt hasonló időszakom, aztán apróságnak tűnő dolgok is hozzájárultak ahhoz, hogy vége legyen
válasza:Tanulni mindig kell, de nem egész nap. Hivatalos ügyek nincsennek minden nap.
Ettől még el lehet foglalni magát értelmesen az embernek.
válasza:Megint 1-es.
Én pl szerettem szobrokat, vagy plasztikákat faragni, de amikor volt ez az időszakom, akkor ahhoz sem volt kedvem.
Meg kellene próbálni beütemezni a dolgaidat. Tudom, hogy nehéz, nekem pl. az egyik nagy csalódásom az, hogy tervezni, ütemezni kell az életet. Egy darabig úgy tűnt, hogy minden magától megy, ez volt igazán jó. Aztán valahogy ennek vége lett és hiába vártam a jó dolgokra, rájöttem, hogy be kell tervezni. Ez csalódás volt, úgy éreztem, hogy így már nem az igazi. De csak át kell szokni, így is egy csomó jó dolog történik.
Szia! Én középiskola után lettem 1 évig munkanélküli, teljesen elvesztettem magamat. Semminek nem láttam értelmét, még annak se, hogy elmenjek pisilni. Minek, ha úgyis meghalok hamarosan? Ezt kérdeztem mindig magamtól. Semmi értelme nem volt az életemnek. Csalódásnak éreztem én is mindent, anyám szégyellt, amiért ilyen életképtelen lánya van. Sajnos nem tudok megoldást mondani, mert én is csak egy fokkal lettem jobban. :( Viszont valamennyire átgondoltam a dolgokat. Szerintem attól még mert a világ egy ilyen hely, vannak benne normális emberek, akik nem okoznak csalódást. Vannak, akik megértenek téged, egyetértenek veled. Miattuk megéri felkelni. Az írásodból kiderül, hogy sok ember okozhatott neked csalódást, de mélyen te magad is reménykedsz abban, hogy találsz majd olyasvalakit, aki nem ver át. Viszont meg kell tanulnod látni a szépet a világban enélkül is, mert ha eljön ez a személy, ő nem fog tudni megmenteni, csak tönkremegy majd a köztetek kialakult kapcsolat.
Mint említettem, nekem sem sikerült még helyrejönnöm, de én úgy gondolom, hogy érdemes másokért élni, annak ellenére is, hogy nem ők fognak engem megmenteni, hanem magamat kell. Szerintem meg kell tanulni értékelni saját magadat és az apró dolgokat, hogy majd ha találkozol a megfelelő emberekkel, önmagad lehess, ne csak az a negatív démon szóljon a fejedből, aki utál mindent már. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!