Mit tehetek motiválatlanság ellen?

Bocsánat, kicsit hosszú lett :/

24 éves nő vagyok.

Frissen diplomás.

Igazából erre sem vagyok büszke, csak ugye mondják, hogy most már dolgoznom kellene.

Teljesen motiválatlan vagyok.

Nem érdekel a pénz, enni is alig eszem, csak annyit hogy életben maradjak. (Tényleg annyit, eléggé sovány vagyok.)

Nem érdekel, hogy mi történik körülöttem.

Az egyetlen dolog, ami örömmel töltene el, ha jó idő lenne és újra egyetemista lehetnék, de nem új emberekkel, hanem a most velem együtt végzett barátaimmal.

Akkor sem tudtam, hogy hová tartok, mit akarok, de legalább a többiek sem. xd

Hiányzik a rendszer az életemből, hiányoznak az éjszakai horror/vígjáték nézések a barátaimmal a kollégiumban.

Nem tudok mihez kezdeni az életemmel.

Persze most is találkozunk, de ez már nem olyan.

Jó lenne ha jó idő lenne, hogy legalább kiülhessek a nyári éjszakába elmélkedni egy padra vagy valami...

Lehet a tél is betesz most.

Leginkább el akarok tűnni, nem akarok megfelelni az elvárásoknak, nem akarok munkát szerezni.

Mióta végeztem 0-24 hallgatom, hogy dolgozzak...

De nincsenek vágyaim, amik pénzzel megvehetőek lennének.

Nem érdekel hogy dolgozzak, hogy ehessek, majd egyek, hogy legyen energiám dolgozni, hogy aztán fizessem a szállásom és a kajám és a buszbérletem, hogy dolgozhassak.

Arról nem is beszélve, hogy a szüleimet alig látnám mindeközben.

Szóval hogyan lehetnék motiváltabb, hogy én is boldogan szálhassak be a mókuskerékbe?

Hogyan örüljek a megszerzett kis pénzemnek, ami elmegy a szükségleteimre... Amiket csak azért elégítek ki, hogy szép ruhában és teli gyomorral mehessek dolgozni...

Meg minek akarjak lakást? Mármint... úgyis aludni járnék csak haza. Meg lefürdeni, erre megfelel egy kis lyuk is...

Akkor több pénzem maradna venni magamnak dolgokat, amik szintén nem fognak majd boldoggá tenni.

Hiányzik a gyerekkorom, mikor telefonom sem volt, kimentem a falu határába a biciklimmel, és ültem a patak mellett, és boldog voltam.

Néha a képzeletemben karateművész voltam és rugdostam a fűszálakat. xd

De boldog voltam.

Tudom, hogy dolgoznom kell.

Hogy a munkahelyem kifizessen értem majdnem dupla annyit, mint amennyit én megkapok belőle nettóban.

Majd ebből a nettó fizetésemből fizessek a boltokban bruttó árat a termékekért, amit így szintén a valós értéke többszöröséért szerzek be.

Szóval tisztában vagyok vele, hogy be kell állnom a sorba, mert nem élhetek más terhére, de nem akarok dolgozni, kimondom... mert ki akar? Én nem akarok...

Minden korán reggel menjek ki a farkasordító hidegbe, hogy aztán 40-50 percet utazzak a munkahelyemre, hogy dolgozzak.

Annyira nem hangzik jól.

Az élet amit meg igérgetnek...

Valljuk be, sose lesz saját házam.. Miből venném meg?

Ha a híd alatt élnék és nem ennék semmit soha évekig, és a teljes fizetésem arra tenném félre is több mint 10 év lenne egy rendes varosi csendes övezetbeli ház ára önerőből...

Szóval... Mire dolgozzak?

Mi értelme ennek az egésznek?

Hogyan legyek motivált, hogy csinálni akarjam??

Előre is köszönöm annak, aki segíteni tud ebben...

Mert tényleg tennem kellene valamit a motiválatlanságommal.

Előre is elnézést, ha elvettem bárki életkedvét is xd

(Ha esetleg ékezet hiba van, elnézést, telefonról írtam ki, ugyan átolvastam, de lehet elsiklottam néhány hiba felett.)