Más is érezte magát üresnek?

Gondolok arra, hogy csak voltál. Nem érezted azt, hogy tudsz érezni. Az öröm mondjuk kevesebb ideig tart. Csak vagy.

19 évesen-majdnem 20- itt vagyok, és nem tudom, hogy mi van velem, mit kellene csinálnom, mi érdekel, csak vagyok. Lehet kiégtem.

Utóbbi pár évben kezdődött. Előtte mindig rajzoltam (nem profi szinten, de nem annyira rosszul), volt, hogy ráfüggtem egy könyvsorozatra, és napok alatt kiolvastam. Ha leültem tanulni, akkor hamar meg is maradt az anyag.

Aztán teltek az évek, elkezdtem jobban tutyi-mutyi lenni, többet telefonoztam, amiből itthon volt egy nagyobb balhé is-ami utólag nézve tényleg az én hibám volt, de szüleim se jól reagálták le-,nem mertem/merek az esetek 70-80%-ban beszélni idegen emberekkel. Pedig nem tudom mitől félek, talán leginkább, hogy beégek, nem bírnak, idegesítő vagyok, szégyellem magam, meghogy elítélnek (pedig tudom, hogy ismeretlenek véleményére nem kell mindig adni).

Tanulás se ment úgy. Már nem óráról órára foglalkoztam az anyaggal, nem doga előtt kezdtem 2 héttel tanulni, hanem csak pár nappal. Ezáltal az átlagom is egyre jobban közeledett a 3-hoz. Olvasásra is nehezen veszem rá magam, pedig könyveket kértem karácsonyra, és kb csak az első pár oldalt olvastam el.

Érzelmileg se tudom mi van velem. Van, hogy tényleg látok egy srácot és hű, jól néz ki, máskor meg hidegen hagynak.

Aztán a középiskolai évek alatt (4 év) feljött rám kb 20 kg-szégyellem is magam, aztán mikor OKJ-n voltam a középsulis osztálytársaim 65%-val, akkor mintha kivirultam volna-gondolom más közeg, vagy akármi-, és akkor észre vettem, hogy ha rohanok, majd kiszakad a tüdőm. Akkor sikerült lefogynom 9 kg-t kb 2-3 hónap alatt. De amióta karantén van, visszajött 5 kg, és hiába tudom, h nekem nyűg a súlyom, nem megy. Motiválatlan vagyok, üres.

Aztán felvettek egyetemre, magyar szakra, aminek örültem, de az online oktatás betett, nem tudtam mi hol van,kiiratkoztam, hogy nem vagyok érett hozzá, majd megpróbálom máskor, mást.

Aztán november óta munkanélküli vagyok, de fogalmam sincs mit csináljak magammal. Szeretnék munkát, de tényleg, de kikészít, hogy nem tudom mi van velem. Nem bízok a képességeimben, már ami van, pedig semmi extra képesítésem nincs, amit egy papírral nem rendelkező ember ne tudna megtanulni.

Aztán nyár óta jogsizom, soha nem ültem előtte volánnál. De az is olyan, hogy egyszer megy, egyszer nem. Pedig semmi extra nincs, ami ne mehetne.

Mi bennem a hiba? Hogyan alakíthatnám át ezt az ürességet? Mit kellene tennem, hogy megváltozzon?