Össze vagyok törve és üresnek érzem magam. Mi a bajom?

Légyszi olvassátok végig, nekem fontos most ez.

Úgy érzem, hogy lelkileg teljesen kimerültem, ami kihat a fizikai állapotomra is. Semmi erő nincs bennem, de még az ágyról felállni is nehéz, néha szédülök, ha felállok, hirtelen megfájdul élesen és erősen a fejem. A közérzetem szörnyű, folyton szomjasnak érzem magam, semmi étvágyam sincs, pedig eddig nagyon volt. Szörnyen alszok, de hát most is háromnegyed egy. Éjszaka mindig leizzadok. Mindig aludni akarok, minden nagy erőfeszítésekkel jár, a memóriám nagyon rossz, a koncentrációs képességem is. Régen sosem sírtam, de mostanában egyre gyakrabban rámtör. Az is hozzátesz, hogy rosszul érzem magam lelkileg is, hogy most ballagok általánosból,lány vagyok, és nagyon fognak hiányozni az osztályársaim. Ma volt a bankett, és mikor hazajöttem, nem is tudtam mit csináljak. Csak üresnek éreztem magam, és éreztem, hogy ezután jön a lejtő. Nincs kedvem a ballagáshoz, az emberekhez. Egyszerre akarok egy kis csendet,szünetet, de ha nincs programom napokig, akkor az életemet sivárnak és monotonnak, magamat pedig haszontalannak érzem. Már most félek a nyári szünettől, mindenki megy mindenhová, éli az életét, én pedig itthon fogok rohadni, ahhoz pedig , hogy valami értelmeset csináljak lusta vagyok. Semmihez nincs motivációm, szó szerint SEMMIHEZ nincs kedvem, már alig van valami, ami érdekel. A legjobb barátnőmet csak én keresem, ő engem soha, telefonon sokat beszélünk, de amúgy nyáron is keveset fogunk talizni, mert elfoglalt. Gyakorlata lesz, stb. Bár egész év során sem szakított rám időt. Az önbizalmam a padlón van, utálom a külsőmet , de leginkább a személyiségemet, mert naiv vagyok, életképtelen, szerencsétlen, túlságosan érdekel mások véleménye, annyira kis szerencsétlen vagyok,elég rám nézni, az aig 150 cm-es magasságomra. A gimitől is félek, mert elég nehéz eset vagyok, és nem tudok önmagam lenni SENKI előtt, igazából azt sem tudom, milyen , ha önmagam vagyok, mert nem tudom ki vagyok. De tényleg nem. Rosszul vagyok az idegenektől, például szóbelin a jövőbeli gimimben mobilnet hiányában legalább 10-szer végigpörgettem az insán ugyanazokat a posztokat, mert nem akartam csak úgy ott állni. Végig éreztem magamon minden tekintetet, és ez mindig így van, nagyjából minden publikus helyen.A baráti körömben pedig elviselhetetlenül irritáló vagyok, néha már túl sokat, lehet figyelemhiányos is, viszont nyílt napról majdnem sírrva mentem ki, annyira kellemetlen volt. Köszönöm , ha bárki végigolvasta. Bocsi az önsajnáltatásért, de mással erről nem beszélek, senkit nem untatok ezzel, tudom, hogy mindenkinek megvan a maga problémája, belőlem most itt kijött. Mi lehet ez? Mi bajom van? Mit tehetek ellene?